Magyar Katolikus Lexikon > M > méltányosság


méltányosság (gör. epieíkeia, lat. aequitas): az →igazságosság társerénye, mely arra tesz képessé, hogy ítéletalkotásban, ügyintézésben, →megfizetésben a konkrét tárgy körét meghaladó erkölcsi szempontok, érdemek figyelembevételével járjunk el. - A Szentírásban isteni tulajdonság. Megmutatkozik Isten ítéleteiben (Zsolt 9,9; 66,5; 110,8; 118,75; Iz 11,4; ApCsel 17.31), törvényeiben (118,172), kormányzásában (Zsid 1,8), gondviselésében (Bölcs 9,3). - Az egyházjogban: →epikia. **