Magyar Katolikus Lexikon > M > médek


médek: Irán északnyugati részén, a hegyvidéken élő törzs. - A tört-ben először az asszírok alattvalóiként jelentek meg az asszír birod. szélén. Az akkád forrásokban Umakisztár, a gör. forrásokban Küaxarész a neve a kir-nak, aki alatt nagyhatalommá fejlődtek (Hérodotosz Dejokesznek tulajdonítja a ~ birod-ának létrejöttét Kr. e. 700 k.). Főv-uk Ekbatana volt. Nabopolasszár a ~ és a szkíták segítségével Kr. e. 612: foglalta el az asszír főv-t. A ~ megkapták az asszír uralom alá tartozó ter. É-i részét, később azonban Örményo. és a kis-ázsiai hegyvidék fölött is megszerezték az uralmat, egészen a Halüsz folyóig. A perzsák kir-a, Cirusz Kr. e. 550: legyőzte a ~ kir-át, Asztüagészt, és ter-üket beolvasztotta a perzsa birod-ba. - A Szentírásban a ~ Jáfet fiaiként szerepelnek (Ter 10,2; 1Krón 1,5), főleg Dán említi őket. 2Kir 17,6; 18,11: Asszíria kir-a Izr. elhurcolt fiait Média városaiba telepítette; vö. Tób 1,15. Iz 13,17; 21,2; Jer 5,11.28: utalások a ~nek a Babilónia elleni háborúban való részvételére. Ez 27,3: keresk. kapcsolatban álltak Tírusszal. Dán 6,1; 9,1 említi a ~ kir-át, →Dáriust, Eszt 1,19 pedig a ~ és a perzsák törv-eit (vö. 1,3.14.18; 10,2; Dán 5,28; 8,20). Ezd 6,2: Média a perzsa birod. tartománya. →perzsák, →szkíták **

BL:1182.