Magyar Katolikus Lexikon > M > máglya


máglya: oszlop köré egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza. - A róm. kortól az újkor elejéig kivégzési eszköz (→tűz, →vértanú). Az elítéltet a ~ oszlopához kötözték v. szegezték. Halálát füstmérgezés is okozhatta, ha a hóhér ennek megfelelően készítette el a ~t. Előfordult, hogy a hóhér (akit a hozzátartozók lefizettek) a kíméletesebb halál érdekében megfojtotta az elítéltet, miközben az oszlophoz kötözte. - Az ÓSz törvénye szerint a pap leányát, aki utcanő lett, megégették (Lev 21,9) - Ikgr. ~n ábrázolt vt-k: Szt Afra, Anasztázia, Apollónia, Auguszta, Eufémia, Polikárp, Johanna. **