Mária halála, Mária elszenderülése (lat. Dormitio Mariae, gör. koimészisz): 1. Mária földi életének vége; a keleti egyh-ban: Mária elszenderülése. Az Egyh. hivatalos tanítása szerint Mária meghalt (teol. biztos tanítás). Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett (teol. biztos: III. Sándor p. (ur. 1159-81) Ikonium szultánának írt levelében 1169: fogalmazta meg; DS 748). - Az evang-ok nem beszélnek ~ról: Mária tiszteletreméltó alakját szt hallgatás vette körül. A szerető tapintat parancsolta ezt, nehogy tiszteletlenül beszéljenek arról, akinek egész lénye alapvonása volt és maradt a csendes rejtőzés. Ezért hallgat a Szentírás is ~ról. - Emmerich Szt Katalin Anna (†1824) →Szűz Mária élete c. kv-e szerint ~nak ideje a Kr. u. 44. év. Szt Pál ebben az időben kezdte meg missziós tevékenységét. - Az Egyh. a →szeplőtelen fogantatásból és →Mária istenanyaságából következően tanítja, hogy ~ a testnek és a léleknek nem az a fájdalmas elválása volt, ami Ádám ivadékainak büntetés jellegű halála. ~ valójában elszenderülés volt. - Az apokrifok szerint Máriát eltemették, de amikor Tamásnak, aki elkésett a temetésről, meg akarták mutatni a halott Istenanyát, a sírt üresen találták. Krisztus röviddel a temetés után föltámasztotta őt, és testestül fölvette a mennybe: →Mária mennybevétele. Más források szerint az ap-ok jelen voltak még Mária halálos ágyánál, amikor Fia megjelent, s anyja lelkét magához vette. →Mária sírja. - 2. képtípus. a) Első példái a bizánci műv-ben jelentek meg, elefántcsont-domborműveken: Mária fölravatalozott teste körül állnak az ap-ok (A. Orcagna, Firenze, Or San Michéle, tabernákulum, 1359). Egy 11. (?) sz. elefántcsonttábla már az assumptio animae-t ('lélek fölvétele') ábrázolja: Mária lelkét kicsinyített formájában tartja kezében Jézus (Leningrád, Ermitázs). Ezt az ábrázolást vették át a 13/14. sz. orosz ikonok. - b) 1400-50: jelent meg az a képtípus, melyen Mária testét angyalok viszik a mennybe (assumptio corporis). A 10. sz. ném. könyvműv. is összekapcsolta ~t a mennybevétellel (St. Gallen, elefántcsonttábla). A monumentális műv-ben a 13. sz: tűnt föl a téma, legtöbbször a →Mária megkoronázása párjaként (Strassburg, szegyh., D-i kapu, 1220/30). Gyakoribbá vált ~nak ábrázolása a 14-15. sz. fest-ében (Giotto, Pádua, Scrovegni-kpna) és a szobrászatban. A képeken az ap-ok a haldokló gyertyáját tartják, imáját mondják, tömjéneznek. Péternek kiváltságos helye van a képen. - c) A 15. sz: új típus (főként Cseh-, Lengyo-ban és Au-ban): Mária térdenállva, imádság közben, az ap-ok körében hal meg. Veit →Stoss Mária-oltárán (Krakkó, 1477-89) Krisztus fogadja az égben az egész-alakos Máriát. Olykor a bizánci és or. ikonokon is látható Mária test szerinti mennybevitele. Az itáliai és fr. fest-ben ~t további jelenetekkel egészítették ki: egy angyal viszi ~nak hírét (A. Orcagna, Firenze, Or San Michele, 1359), az ap-ok érkezése és búcsúja Máriától; az ap-ok viszik Mária testét a temetésre, egy főpap, aki meg akarta zavarni a temetést, megbénult, Péter meggyógyította és megtérítette. A temetést Krisztus temetéséhez hasonlóan is ábrázolták (Duccio, Sziéna, 14. sz.). Nagy realizmussal ábrázolta a jelenetet Caravaggio (16. sz. vége). - A ~ különleges ábrázolása a csütörtökhelyi faszobor: a →Krisztus Mária lelkével (1440/50) c. alkotás. A felvidéki faszobrászat szép példája a pozsonyszentgyörgyi ~ dombormű (1500/10) s a →nagyócsai Mária halála (1515). - Mo-on a ~-ájtatosság része a Transitus Mariae-nak, Mária halálát, mennybevételét bemutató ájtatosságoknak. A →Karancs-hegyi kápolna ájtatosságai között 1927-53: még élt. **-B.G.

Radocsay 1967:73. - Onasch 1981:102. - Kirschbaum IV:333. - Sachs 1980:339. - Ars decorativa, 7. Bp., 1982:5. - Dávid Katalin: Rekonstruktion des Elfenbeindiptychons von Győr. - KML 1986:218. - Vanyó 1988:97.