Magyar Katolikus Lexikon > M > Moson vármegye


Moson vármegye, 1030-1923: közigazgatási egység, határvármegye Magyarországon. - É-on Pozsony vm. és a Duna csallóközi szigetei, K-en Győr vm., D-en Sopron vm. (Répce) és a Fertő-tó, Ny-on a Fertő-tó és a Lajta (mint határfolyó Alsó-Au-val) határolta. - A kelta bójok a Kr. e. 4.-Kr. u. 1. sz: lakták, a rómaiak meghódították. Hadrianus róm. cs. (ur. 117-138) idején a Róm. Birod. Pannonia határtart. védelmi rendszerében Ad Flexum (2002: Mosonmagyaróvár), Gerulata (2002: Oroszvár), Vlmus (2002: Védeny) a felső-pannoniai limes őrhelyei. A róm. uralmat az 5. sz: a hunoké, 455 u. a K-i gótoké, 567-830: a (9. sz. már ker.) avaroké követte, 830-862: gyér germán és szláv betelepüléssel. A honfoglalás után (Magyar)Óvár és vidéke kir. szállásbirtok. 1030 k. Moson vára ispánsági központ, a királyi vm. névadója. ~ szervezésekor Ny-i határán az Au és Hof falvakból, Mannesdorf, Samarja (Sommerein) és Sárfenék (Scharfeneck v. Élesszeg) városokból álló uradalom is hozzá tartozott. - Az Árpád-korban ~ hadi és kincstári székhelye Moson, élén az 1199: említett mosoni várispánnal. A határ védelmére besenyőket és ruszokat telepítettek. A →gyepűrendszerben s a K-Ny keresk. útvonalaként fontos „mosoni kapu” többször szerepelt forrásainkban: az 1060. őszi testvérháborúban Béla hg. a Tiszától idáig üldözte I. András (ur. 1046-60) ném-ekkel erősített seregét, aki sebesülten itt esett öccse fogságába. Salamon kir. (ur. 1063-74) adománylevelében 1074: a frisingi ppség kötelességévé tette Moson vára megerősítésének támogatását. 1079 telén I. László (ur. 1077-95) visszafoglalta Salamontól Moson várát. 1096. VI: Könyves Kálmán kir. (ur. 1095-1116) itt engedte be a Mo-on át a Szentföldre vonuló ném-fr. kereszteseket (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon), akiket, miután VII: rablóbandaként megostromolták Moson várát, a várból kitört kir. sereg kiűzött Mo-ról. II. (Jasomirgott) Henrik osztr. őrgr. seregét II. Géza kir. (ur. 1141-62) 1146. IX: legyőzte a →Lajta menti csatában, s a Fischa folyóig üldözte. A 13. sz: említették a győri ppség mosoni főespségét, melyhez egyházkormányzatilag a trianoni országcsonkításig (1920) tartozott. Imre kir. (ur. 1196-1204) birtokokat adományozott 1203: a heiligenkreuzi apátságnak, e földeket nagyrészt ném-ekkel telepítette be Alsó-Au-ból. 1241 tavaszán, a →tatárdúláskor II. (Harcias) Frigyes osztr. hg. megzsarolta IV. Bélát (ur. 1235-70), aki Sopron és Locsmánd vm-vel együtt ~t is zálogba adta Frigyesnek. II. (Nagy) Ottokár cseh kir. (ur. 1253-78) elfoglalta és 1271. V: leromboltatta Moson várát, melynek katonai jelentőségét ezután az 1289-1291. III: osztr. megszállásból visszafoglalt Óvár vette át. Az osztr. hg-ek uralma alatt, a tatárdúlást követően ismét ném-eket telepítettek be. Óvár a 13. sz. végén keresk. közp. Ny felé, a jeruzsálemi zarándokutak első mo-i pihenőhelye. - 1345-től tartották ~ közgyűléseinek többségét Moson helyett Óváron, 1385: Erzsébet kirnétól kapott szabadalmait utóbb visszavonták, új vm. közp. csak a 18. sz. végétől lett. Sárfenék várát 1390: Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) elzálogosította, az 1491. é. szerződés szerint e várát s vidékét (Samarja, Cillingdorf, Mannersdorf, Au és Hof települést) vissza kellett volna kapnia Mo-nak. A Jagellók szorongatott helyzetében az osztr. kivárás eredményes volt, e ter. az övék maradt. A Budai Krónika és a Képes Krónika a németújvári grófi családot nevezte Óvár alapítójának, amit erősségként 1096: említettek a források. - A 14-15. sz: Óvár és ~ legnagyobb birtokosai a bazini és a szentgyörgyi gr-ok. Kisebb egyh. birtokosok: a heiligenkreuzi ciszt. apátság a Sár-folyó mellékén s a Fertő-tó K-i partjánál 5-10 faluban és pusztán, a lébényi bencés apátság a Hanság 5-6 falujában, a győri székeskápt-nak és a pannonhalmi bencés apátságnak is volt egy-egy faluja a Fertő É-i partvidékén. A 16-17. sz: ~, ill. Óvár több tör. támadás színtere, pl. 1529: és 1683: a Bécs elleni támadáskor. 1605: Bocskai, 1619: Bethlen Gábor seregei foglalták el, akitől 1621: Esterházy Miklós foglalta vissza. II. Rákóczi Ferenc 1701: menekülésekor Óváron pihent meg Lengyo-ba menet. A vár és a hozzá tartozó uradalom I. (Habsburg) Ferdinándtól (ur. 1526-64) Mária Teréziáig (ur. 1740-80) a m. kir-oké, 24 helységből és több pusztából állt. 1767: Óvár és uradalma Krisztina főhgnőé (Albert, szász-tescheni hg feleségéé), 1822 u. Károly főhg. és utódai birtoka. - Az 1720-i adóösszeírásban Gálos, Köpcsény, Moson, Nezsider, Nyulas, Oroszvár, Óvár, Rajka, Védeny (a 16-18. sz: és 1828: Halászi, 1828: Boldogasszony, Szentjános, Lajtafalu is) mezővárosi rangú település, 1754: a nemesi összeírásban az 50 nemes közül 12 csak armális nemes, 38 nemesnek volt legalább 1 egész jobbágytelkű birtoka. 1785-90: II. József és 1854-60: Bach vm-rendezése ~t Győr vm-hez csatolta, az önkényuralmak bukásával visszaállították az eredeti állapotot. Az 1884:7. tc. Kisbodak, Lipót, Püski, Remete, Zselyi Pozsony vm. közs-eket ~ magyaróvári járásába osztotta. Településneveit 1908: törzskönyvezték, azóta ezek a hivatalos m. helységnevei. - Népessége: 1787: 6395 házban, 11.246 családban 53.818 fő, ebből 117 pap, 155 nemes; 1819: 53.620 fő; 1828: 13 mezővárosában, 38 falujában, 30 pusztáján 63.240 fő; 1840: 58.361 fő; 1870: 79.846 fő (ezzel Mo. vármegyéi között az 59.); 1880: 85.961 fő (56.); 1890: 85.050 fő (58.); 1900: 89.217 fő (58.); 1910: 94.479 fő (58.), ebből 33.006 (34,93%) m., 51.997 (55,04%) ném., 735 (0,07%) tót, 5 oláh, 7 ruszin, 8123 (8,6%) horvát, 2 szerb, 604 (0,06%) egyéb nemzetiségű, 82.636 (87,46%) r.k., 37 g.k., 355 (0,03%) ref., 9551 (10,10%) ev., 12 g.kel., 5 unit., 1881 (1,99%) izr., 2 egyéb vall. - Az Au-val 1919. IX. 10: kötött St. Germain-i és az 1920. V. 4-i →trianoni béke ~t földarabolta, a Horvátjárfalu-Rajka-Hegyeshalom-Mosonszolnok-Pusztasomorja vonaltól Ny-ra lévő 979 km² ter-et (~ 54%-át) nagyhatalmi parancsra, népszavazás nélkül Au-nak ajándékozta. Az A-B-C zónára osztott ter-et 1921. VII. 21-ig, a 'békeszerződés' hatályba lépéséig kellett kiüríteni. A ter. átadása ellen 1921. VIII: kitört →nyugat-magyarországi fölkelésben a 3500-4000 főnyi fölkelő 5 „hadseregre” tagozódott, akik közül ~ben a cseh határnál és Bruck-Királyhidánál a Héjjas Iván vezette fölkelők eredményesen védték a határt. A →soproni népszavazás után 1921. XII. végén átadott 28 falut (Barátudvar, Boldogasszony, Császárkőbánya, Féltorony, Gálos, Illmic, Királyhida, Köpcsény, Lajtafalu, Lajtakáta, Lajtakörtvélyes, Miklóshalma, Mosonbánfalva, Mosonszentandrás, Mosontarcsa, Mosontétény, Mosonújfalu, Nemesvölgy, Németjárfalu, Nezsider, Nyulas, Pándorfalu, Pátfalu, Pomogy, Sásony, Valla, Védeny, Zurány) Au-hoz csatolták, ahol a m. nyelv közigazg. és isk. használatát azonnal megtiltották. E falvak egyházilag a győri egyhm-hez, 1922-től a kismartoni ap. kormányzósághoz, majd ppséghez tartoznak. Ezekből szervezték az 1923: létesített Burgenland tartomány nezsideri körzetét (Politischer Bezirk Neusiedl am See). - Az 1923:35. tc. ~ és Pozsony vm. Mo-nak maradt részét Győr vm-vel →Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven 1924. I. 1: egyesítette. - 1921: Magyaróvár rendezett tanácsú várossá alakult. →Győr-Moson vármegye, →Győr-Sopron megye, →Győr-Moson-Sopron megye 88

Magda 1819:557. - Nagy 1828. I:201. - Századok 1871:369. (Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam) - Major Pál: ~ monográfiája. 1-2. köt. Magyaróvár, 1878-86. - Csánki III:669. - M. stat. évkv. 1910. 1912:422. - Mo. 1910. é. népszámlálás. 1912:860. - Edelényi 1928:671. - Nagy Iván: Nyugatmagyarország Au-ban. Pécs, 1937:47. - Új Idők lex. IX:3912. - Az első mo-i népszámlálás 1960:368. - Bél Mátyás: Az újabbkori Mo. földr. tört. ismertetése. ~. Mosonmagyaróvár, 1985. - Hoppál 2001:90. - Györffy III:325. (17. sz. térkép)