Magyar Katolikus Lexikon > M > Montenegró


Montenegró, Crna Gora: Jugoszlávia szövetségi köztársasága, 2003. II. 4: Szerbia-Montenegró Államszövetség része. - Ter-e 13.812 km². Főv-a Podgorica. Határai: Szerbia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horváto. Lakossága 1998: 650.000 (61,8% montenegrói, 14,6% muszlim [bosnyák], 8,5% albán, 9% szerb). Ter-ét egészen az Adriai-tenger partvonaláig magas hegyek borítják (Crna Gora - fekete hegy, a fekete hegyek országa). É-on a Durmitor, a Njegoš, a Golija, a Ljubisinja és a Javorje, délebbre a Lovćen, a Magnok, a Sinjajevina, az albán határ mentén a Komovi-hegység és a Prokletije vonulatai. A Kattarói-öböltől Ulcinjig terjedő tengerparti szakasz fölött az Orjen és a Lovćen nyúlványai, a Szkadari(Scutari)-tó és a Karaormán-hegység, sík vidék csak Podgorica közvetlen környékén, a Szkadari-tó mentén, a Nikšići mezőségen található. Fő folyói a Lim és a Tara. Lassan iparosodó, gyéren lakott ország, bevételi forrása főként a tengeri keresk. és a turizmus. - I. Tört. A macedóniai szlávoknak a 10. sz. fordulóján átmenetileg sikerült függetlenedniük Bizánctól. A mai ~ ter-én 1042: jött létre előbb a Duklai Fejedelemség, 1077: a ~i Királyság. A szerb Nemanja kir. dinasztiájának hűbérese Zeta néven az 1389-i rigómezei csatáig. E birod. fölbomlása után a mai ~ ter-én a Balšic, majd a Crnojević családé lett a hatalom. A hódító tör. birod-mal szembeni hosszú küzdelemben 1499: a Balkánon utolsóként ~t foglalták el. A tör. uralom alatt sem változott a nehezen megközelíthető hegyvidékeken az állandó törzsi villongások között élő lakosság ort. vallási és délszláv népi jellege. A tör. fennhatóság ~ legnagyobb részén csak névleges, a hatalmat 1516-tól kormányzóként ortodox pp-ök (vladikák) gyakorolták. A 19. sz. elejére ~ már szinte tényleges függetlenséget élvezett az oszmán birod-on belül, 1852: világi fejedséggé vált, 1859: függetlenségét a hatalmak elismerték. Ebben az időben Oroszo. mellett ~ volt Eu. egyetlen független szláv állama. A délszlávok törzsétől való közel félezer éves elkülönülés, a függetlenségnek a balkáni népek közül elsőként való kivívása megnövelte a lakosság nemz. öntudatát, és a 19. sz. első felében a szerb nemz. törekvésekhez közeledve, a délszláv „egyesítés” egyik sürgetőjévé vált. Szerbiával közösen ~ 1876: megtámadta a két országot elválasztó oszmán birod-at, a háborút orosz segítséggel megnyerték, és 1878: a berlini kongr. szavatolta a két orsz. határait. ~ 1912-13: az I. és a II. Balkán-háborúban ugyanúgy Szerbia oldalán harcolt, mint az I. vh-ban. Az osztrák-m. és a bolgár csapatok 1916. I-ig elfoglalták. ~ hadseregének maradványai szerb egységekkel együtt Korfu szg-ére kerültek, és csak 1918. IX. 14: a szaloniki front áttörése után foglalták végleg vissza az orsz-ot. XI. 26: ~ csatlakozott a Szerb-Horvát-Szlovén Kirsághoz, 1920-41: az ún. első Jug. részeként a kirság Zeta nevű bánsága lett. Az 1941. IV. 20-22-i bécsi konf-n fölosztották az elfoglalt és széthullott Jug-t. ~ a Szandzsák ter-ével megnövelve Olaszo. fennhatósága alá került. A II. vh. után létrehozott ún. második, „szövetségi népköztársaság” államformában kialakított Jug. egyik tagközt-a lett. 1919-41: kisebb arányban, 1947-48-tól nagyobb számban a tudatos délszlávosítási telepítéspol-val jelentős számú rnontenegróit É-ra, elsősorban a magyarlakta Bácska és Bánság/Bánát településeire ill. mellé beköltöztettek. A m. tömb megbontására a színmagyar vidéken több „crnagorac” telepesfalut alapítottak Bácskában (Dusanovo, Velebit, Mali Beograd stb.), melyek elnevezése is a környék elszlávosítását szolgálta. Az 1991 nyarán kitört és a második Jug. széthullásához vezető délszláv háborúban ~ Szerbiával szoros szöv-ben harcolt a szlovén, horvát, bosnyák függetlenségi törekvések ellen. 1992: népszavazással döntött arról, hogy a maradék harmadik Jug. része marad. A titói komm. időszakban Titograd nevet fölvett Podgorica eredeti nevén lett a Szerbiából, Vajdaságból, Koszovóból és ~ból álló állam tagközt-ának főv-a. 2000-01: ~ és Szerbia között a tagközt-ok jogállása miatt nézeteltérés támadt, fölmerült ~ kilépése a jug. államszöv-ből. A tárgyalások következtében megszűnt a korábbi Jugoszlávia elnevezés, bár ~ államjogilag Szerbia és ~ Szövetségi Államának tagja maradt, a ~i vezetés meg-megújuló önállósulási törekvésekkel lépett fel a közös ügyek különböző ter-ein (bár önállósulásukat a nagyhatalmak ellenzik). Hosszas huzavona után, a nemzetk. nyomásnak engedve (Javier Solana, az Eu. Unió kül- és biztonságpol. főképviselője részvételével) ~ vezetői Belgrádban 2002. III. 14: aláírták Szerbia és ~ államjogi kapcsolatainak ún. alkotmányos alapokmányát. Ennek értelmében ~ 3 évre lemond a függetlenségről szóló népszavazás megrendezéséről, de azután fölülvizsgálhatja az új államszöv-en belüli államjogi helyzetét, fölmondhatja a belgrádi megállapodást. ~ban X. 20: rk. parlamenti választásokat tartottak, ahol a függetlenség-párti, liberális Milo Djukanović eln. Demokratikus Lista az Európai Montenegróért pártszöv-e döntő többséget szerzett a szövetségi áll. híveivel szemben. - II. ~ egyháztört-ét két balkáni vallás, az ort. és a muszlim 15. sz. óta tartó viaskodása határozta meg, ort. fölénnyel. 1219: a szerb ort. egyh. függetlenné válása után a délszláv g.kel. egyh. Dusán cár (ur. 1331-35) idején élte fénykorát, és ez az időszak jelentette a ~i ortodoxia kiteljesedésének időszakát is. Az oszmán hódítás idején a vagyonosabb rétegek hatalmuk és vagyonuk megtartása érdekében növekvő számban tértek át a mohamedán hitre, noha a tör. hatalom nem erőszakosan térített (a ker-eket megadóztatta), többé-kevésbé meghagyta más egyh-ak önállóságát, működésüket csak részben korlátozta. ~ban a későbbi Novi Pazar-i Szandzsák-ot is magába foglaló Boszniai Vilajet közelsége miatt erősödött az iszlám térhódítása, amit a szintén közeli Koszovóba beözönlő és onnan az orsz-ba is betelepülő albánok képviseltek elsősorban. (~ két, Koszovóval szomszédos tartományában, Plav és Rozaj térségében a muszlimok, az Albániához közeli, határvidéki Skhodra közelében, Ulcinj térségében az albánok jelentik 2002: is a lakosság többségét.) Az ort. egyh. az évszázados törökellenes függetlenségi harcok idején a népi ellenállás, az iszlámmal való szembehelyezkedés irányítójának számított: az egykori főv., Cetinje nevét viselő, 1784: Ivan Crnojević által épített, Orlov-krs (Sas-szirt) erődítményébe épített monostor volt a pp-uralkodó, a vladika székhelye, a nemz. kultúra közp-ja. A ktorban a 15. sz. 2. felétől nyomda is működött. Itt készült az első délszláv nyelvű nyomtatott kv. is (Oktoih, 1493). A ~i ortodoxia nevezetes emlékhelye a Danilovgrad közelében levő Ostrog-ktor, ahol a tör. hódoltság idején 1665-től g.kel. isk. működött. Itt nyitották meg 1880: az első ~i gimn-ot. Az ortodoxia és a háborúskodás összefonódását bizonyítják azok a vallási emlékhelyek, ahol - szinte mindenütt - a pp. uralkodók vezetésével vívott harcokra emlékeztető ereklyéket helyeztek el (Vlaska-tp., Ostrog-ktor stb.). - III. ~ művészete. A hagyományos bizánci ort. építészeti stílusnak a magas hegyvidéki adottságokhoz alkalmazkodott változatai a Cetinje-ktor, a volt kir. palota, a Vlaska crkva, a Tabija-erőd, a 17. sz. ferskómaradványokat is tartalmazó Ostrog-ktor. A tengerparti települések (Kattaró, Budva, Bar, Ulcinj: hajdani kat. ppi székhelyek) arculata a dalmáciai hagyományos velencei stílus keleties hatásokkal kevert változata. Dom.L.

Németh József: Ó-szerbia és Szerb Macedónia leírása. Bp., 1916. - Nádasdy Béla: Délszlávok. Uo., 1934. - Bács Gyula: Jug. Bp., 1977. (Panoráma útikv-ek) - Kocsis Károly: Jug. Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Uo., 1993. - Pándi Lajos: Köztes-Európa 1756-1997 (Kronológia). Uo., 1999. (Kisebbségi adattár VIII.)