Magyar Katolikus Lexikon > M > Miklós


Miklós (a gör. Nikolaosz, 'aki a néppel győz' szóból): antiochiai prozelita, megkeresztelkedett, s egyike lett a 7 első diákonusnak (ApCsel 6,5). A →nikolaiták (Jel 2,6.15) vsz. nem róla kapták nevüket. **

Miklós, Flüei, Szt (Flüe, Sachseln mellett, Svájc, 1417.-Ranft, 1487. márc. 21.): remete. - Tehetős parasztcsalád első gyermeke, szerette a magányos imádságot és a böjtöt. 16 é. korában egy látomás vágyat ébresztette benne a remeteélet iránt. - Bíróként és tanácsosként dolg. Részt vett a Zürich elleni háborúkban (1440-44), majd a thurgaui hadjáratban (1460). Vsz. 1444 u. kötött házasságából 10 gyermekük született. 1467. X: felesége beleegyezésével visszavonult a látomásban látott ranfti toronyba remetének. Addig a hét 4 napján böjtölt, ezután az egész hétre kiterjesztette ezt, s csak az Euch-t vette magához. A környékbeliek remetelakot és kpnát építettek számára, melyet Thomas Weldner konstanzi spp. 1469. IV: szentelt fel. Sokan keresték fel tanácsaiért. Döntő szerepe volt 1481. XII: a stansi tart. gyűlés létrejöttében és a polgárháború elkerülésében. - Tiszt-ét 1649: hagyták jóvá. 1947. V. 15: avatták sztté. Svájc egyik patrónusa. Ü: márc. 21., Svájcban szept. 25. **

Béky Gellért-Kőváry Károly: Reménytelen dolgok szentjei. Szt Janka, Szt Rita, ~. Parma (Ohio, USA), 1978. (Példaképek századunknak 11.) - SzÉ 1988:167.

Miklós, Mürai, Nagy, Szt (Patara?, Lükia, 270 k.-Müra [2000: Dembre, Töröko.], 345/352 k. dec. 6.): püspök. - I. Élete. Gazdag ker. családban született. Egészen fiatal volt még, amikor titokban megajándékozott pénzzel egy apát, hogy 3 leányát férjhez tudja adni (hozományt vehessen, ami abban az időben alapvető föltétel volt); ezzel megakadályozta, hogy örömlányokként tartsák fönn magukat és családjukat. - Isteni jelre választották ~t Müra pp-évé. Jósága és lpászt. buzgósága kiemelte kortársai közül. Egy 6. sz. forrás szerint Diocletianus cs. (ur. 284-305) idejében börtönben is volt. Csodatettei miatt már életében sztnek tartották. Fontos csodái: viharba került hajót kikötőbe vezérelt, városát megmentette az éhínségtől, föltámasztott 3 meggyilkolt iskolásgyermeket, 3 tisztet megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. - Sírja kezdettől fogva zarándokhely volt Mürában. Miután Müra török fennhatóság alá került, 1087: ~ testét Bariba vitték, ahol baz-t építettek a tiszt-ére. II. (B.) Orbán p. 1089. IX. 29: helyezte el a főoltáron az ereklyéket, s 1098: e baz-ban tartotta az uniós zsin-ot. ~ tiszt-e a 6 sz-tól K-en és Ny-on egyaránt elterjedt. - Ü: dec. 6. -

II. Tisztelete. 1. A bizánci birod-ban nagyon korán kezdődött, a 9. sz. előtt már Oroszo. védelmezője a tatárok és minden más ellenséggel szemben. Ereklyéinek átvitele után Ny-Eu-nak is az egyik legnépszerűbb sztje lett, a házasság és anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja. Ünnepe mintegy a →karácsony vigíliája és bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkör szokás- és hiedelemvilágával. A →tizennégy segítőszent között olykor ~ áll Szt Erazmus helyén. Ateista körökben ~ helyettesítője a télapó. -

2. Mo-on ~ tiszt-ét a bizánci kapcsolatok alapozták meg. Amikor Lieduinus fr. származású bihari pp. 1047: meglátogatta testvérét Liège-ben, magával vitte ~ ereklyéjének egy darabját, melyhez I. (Szt) István kir. (ur. 1000-38) a gör. cs. szövetségeseként jutott hozzá egy bolgár uralom alatt álló város elfoglalásakor. A ~-legenda szerint (Bonfini nyomán →Taxonyi János írta le) Kálmán kir. (ur. 1095-1116) Dalmáciát elfoglalva bevonult Zára városába is, melynek ~ volt a patrónusa. Amikor seregével eltávozott, Velence visszafoglalta, de Kálmán ismét győzedelmeskedett. Zára önként megadta ugyan magát, a gyanakvó kir. mégis föl akarta gyújtani a várost. Álmában megdorgálta őt ~, ezért megkegyelmezett Zárának. - Erdélyben és a Szepességben ~ tiszt-ét a szászok honosították meg. -

a) Monostorokban. Eredetileg ~ oltalma alatt állt Pásztó bazilita monostora, mely az Árpád-kor óta ciszt. monostor. Aranylábú Bács (monasterium S. Nicolai de Bacchia pedis aurei, hoc est Petri varad, 1291) elnevezése vsz. búcsújáró kultuszra (bearanyozott lábú ~-szobrok) utal. 1235: alapította IV. Béla kir. Bélakút ciszt. apátságát. A bizánci eredet föltételezhető, v. részben meg is állapítható Aracs (11. sz.?), Tihany (bazilita? perjelség, 1270), Csernekhegy (bazilita monostor, 1458), esetleg Gyulafehérvár városkapu melletti kpnájában (1526)- A ~-torony a budai várban a domonkos ~-ktor és tp. maradványa. IV. Béla (ur. 1235-70) idejében keletkezett, 1396: balkáni hadjáratra induló fr. lovagok itt helyezték el címereiket. - Rómer Flóris szerint Pesten állott a johanniták ~-konventje (1467). Szeged ~ nevét viselő bencés apátsága a kultusznak egyik legkorábbi, részben nyilván Bizánctól is ihletett hordozója Mo-on. A 14. sz. elején megtelepedő domonkosok is ~t választották tp-uk és ktoruk védősztjéül. ~ szegedi népszerűségét a kk. végén énekek is igazolják. A szegedi ~-hagyomány a török hódoltság után is újjászületett, a kk. domonkos tp-ra ill. romjaira települő minoriták szintén ~t választották védősztül. -

b) Védőszt-je elsősorban a gyermekeknek és családoknak, fiatal lányoknak, diákoknak, tengeren járóknak, molnároknak és kenyérsütőknek, szegényeknek, raboknak. - A kk. párizsi egyetemen az ügyvédek, törvénytudók, literátusok (clerc) céhe választotta ~t védősztül. A keresk. fejlődése és az írásbeliség kibontakozása (jogügyletek, könyvvitel, ügyintézés) kölcsönhatással volt egymásra, s ez erősítette a kalmárok hagyományos ~-kultuszát is. A föltámasztott diákok legendája is hozzájárult ahhoz, hogy ~ Szt Gergely és Alexandriai Szt Katalin mellett a kk. párizsi egyetem diákságának legkedvesebb patrónusa lett. Népszerűségét növelte az Aprószentek hagyományvilágának egy része (a gyermekpüspök játékos fölvonulása is ~ ünnepéhez rögződött). - Oltalmát kérik búcsújárók, búzakereskedők, csipkekötők, csomagolók, fűszerkereskedők, gombkötők, gyertyakészítők, gyógyszerészek, halászok, hajósok, igazságtalanul elítéltek, illatszerészek, kádárok, lenkereskedők, magkereskedők, mészárosok, molnárok, posztósok, sörgyárosok, szénhordók, takácsok, tanítók, tengerészek, tűzoltók, utazók, vászonkészítők; kísértések, köszvény, tengeri veszedelmek, tűzvész, vízkárok, zivatar ellen. -

c) A kk-ban védősztje volt a vízenjáró népnek is. A ~ pártfogása alatt álló hazai bencés apátságok folyó mellett emelkedtek (~ megszenteli a vízi közlekedést is): Madocsa (1145), Szeged (1225), Ercsi (1255), Babócsa (1348). Szt Miklós földje a tatai bencés apátság birtoka (1388) tóvidéken. Egerben ~ tp-ához tartozott a ~-malom (1557). A budai ágostonrendi (ma ferences) tp. barokk oltárképén ~ a Duna és a kir. vár felé fordulva oszt áldást. A képet nyilvánvalóan még kk. hagyomány nyomán pestbudai vízenjárók ajánlották föl. A hajdani vízi patronátust idézi a szeged-felsővárosi tp. ~-képe is. Feketeváros tp-ának ~ a védősztje. A hagyomány szerint Illés helybeli gazda menyecskelányával és karonülő unokájával búcsún volt Boldogasszonyban. A Fertőn hajózva iparkodtak visszafelé. Hirtelen félelmetes vihar támadt. Illés gazda ~nak fogadalmat tett: száz tallért ajánlott föl a tiszt-ére. Meg is menekültek. Nemsokára a török elhamvasztotta a feketevárosi tp-ot. Illés a fölajánlott összegből a főoltárra ~ képét festette meg. Alján a szt partra vezérli őket (1675). Ruszt városi monda szerint Dévény táján, ahol a Duna veszedelmesen szokott örvényleni, állt valamikor egy ~nak sztelt kpna. Remete élt mellette, aki a hajósok elé evezett, hogy átvegye tőlük a ~nak szánt alamizsnát. Visszatérve megkondította a kpna kis harangját. Hallatára a hajóban mindenki térdre hullott és ~ közbenjárásáért könyörgött. A remete a hajótörötteket és elmerülőket iparkodott a Dunából kimenteni. Hajlékába vitte és ápolta őket. ~ archaikus vízi kultuszát nyilvánvalóan Nep. Szt János tiszt-e mosta el. Az aradi molnároknak jellemző módon a régi és új: ~ és János volt a közös patrónusa. - A 19. sz-ból már kevés az adat, pl. a muraközi vend vízimolnároknak ~ volt a védősztje, ünnepét nagy áldomásokkal ülték meg. A szegedi vízimalmok hajdani ~-patronátusára emlékeztetett még a 19. sz: is az első kőpadágasra vésett 3 „napsugárdísz”. Homorúra és domborúra faragott tulipánok és búzakévék fogták közre őket. E hármas díszítés régebben vsz. a 3 kenyérre, ~ egyik attrib-ára akart emlékeztetni. Eredeti jelentése elhomályosodott. A szegedi hajóácsok logikátlanul, de jó művészi érzékkel már a barokk napjelképet érezték benne. A tihanyi múz-ban zászló látható; fölírása: Balatoni Hajósok Szt Miklós Egyesülete, Siófok 1950. -

d) Legendája nyomán ~ védősztje volt a raboknak is. Ennek egyetlen hazai, de nem m. emléke Greiss András feketevárosi fogadalmi képe (1647). ~ tiszt-e az egykori m. kalmárok, tőzsérek körében is virágzott. A pesti mészárosok, tőzsérek kk. céhe ~t választotta védősztjének. A pesti ~-ispotálykpnának mészárszékét nyilvánvalóan a céh ajánlotta föl (1483). A hajdani ~-hagyománnyal függ össze az az erdélyi szász jogszokás, amelyet a 19. sz. derekán jegyeztek föl. Garád falu egyik dűlőjét a fehéregyháziak művelték, de a garádiak tulajdonjogának elismerése fejében a bírónak minden ~-napkor egy kakast és 4 Ft-ot küldtek a miklósborként emlegetett áldomásra, amelyen a falu vénei vettek részt. A szokás az utolsó Unger-lány halálához fűződik, aki visszavonultan, egyetlen lánycselédjével töltötte napjait. Végrendeletében annak a falunak hagyta birtokát, amelyik majd eltemeti. Amikor meghalt, fehéregyházi cselédje hazafutott faluját értesíteni, hogy oda temessék. Egy garádi ember vitte a halottat ekéjére helyezve. A Kecskeméten évszázadokon át virágzó ~-céh eredetileg kk. alapítás; kalmárok, tőzsérek közössége volt. A barokk időkben ferences irányítás alatt nyitva állott a város minden jámbor lakosa előtt. A kecskeméti ~-tp. toronykeresztjén a legújabb időkig eredeti szándék szerint nyilván városvédő célzattal állt ~ szobra, melyet a helybeli nép Pörgő Miklós, Pörgetős Miklós néven emlegetett (szélkakas-szerűen tudott forogni). Kecskemét kk. pecsétjén pásztorbotjáról lecsüngő kecskefejjel ~t látni, ami a város nevére utal. Nyilván a kálvinista puritanizmus hatására a 16. sz-tól ~ alakja elmaradt (kecskefej, később hármas halmon ágaskodó kecske vált címerré). - ~t Selmecbánya vidékén a bányászok patrónusaként is tisztelték. Így Bakabánya plébtp-ának kora barokk freskóján oltalmába fogadja a leboruló bányászokat. -

e) A kereszt- és családnevek gyakorisága ~ népszerűségének bizonyítéka: Miklós, Mika, Mike, Mikcse, Mikes, Mikecs, Mikse, Mikó, Mikos, Mikocsa, de talán még a Kónya és Kós, Kósa, Kossa is idetartozik. - A ~ nevét viselő helységeinknek nyilvánvalóan ~ volt és részben máig is a védőszentje: Apaszentmiklós (1472, elenyészett), Aranyosszentmiklós, Beldszentmiklós (1455, Bács, elenyészett), Belényesszentmiklós, Bethlenszentmiklós, Burszentmiklós, Büdiszentmiklós (1480, Bodrog, elenyészett), Csampaszentmiklós (1398, Baranya, elenyészett), Csegeszentmiklós (1458, elenyészett), Csíkszentmiklós, Csonkaszentmiklós (1424, elenyészett), Dánszentmiklós, Detrekőszentmiklós, Dunaszentmiklós, Érszentmiklós (1433), Fertőszentmiklós, Garamszentmiklós, Gyergyószentmiklós, Hegyközszentmiklós, Járomszentmiklós (1391, Bodrog, elenyészett), Karatnaszentmiklós (1395, Valkó, elenyészett), Káposztásszentmiklós, Kerkaszentmiklós (ma Tornyiszentmiklós), Kisszentmiklós, Krassószentmiklós (1403, Baranya, elenyészett), Kunszentmiklós, a kk-ban Tatárszentmiklós, Lajtaszentmiklós, Liptószentmiklós, Magyarszentmiklós (azelőtt Horvátszentmiklós), Mosonszentmiklós, Nagyszentmiklós, Németszentmiklós (Torontál, ma Sinnicolaul German), Németszentmiklós (Zala, ma Miklósfa), Oláhszentmiklós, Őrszentmiklós, Pleterniceszentmiklós (1375, Pozsega, elenyészett), Rábaszentmiklós, hajdani nevén Kerekszentmiklós, Rétszentmiklós (1322, Békés), Rusincszentmiklós (1406, Valkó, elenyészett), Sárszentmiklós, Somogyszentmiklós, Szászszentmiklós (1491, Küküllő, elenyészett), Székelyszentmiklós, Szigetszentmiklós, Szigetiszentmiklós, másként Szentmiklósszigeti (1328, Zalaapáti közelében, elenyészett), Szolyvaszentmiklós (1387, Ung, elenyészett), Tarnaszentmiklós, Tápszentmiklós, Tiszaszentmiklós, Törökszentmiklós, a kk-ban Balaszentmiklós (1472), Várszentmiklós. - Egyszerű Szentmiklós helységek, puszták Bereg, Somogy, Szatmár, Szilágy, Szolnok vm-ben. Ezeken kívül Szentmiklósfa (Vas), Szentmiklósi (Bihar). Elenyészett Szentmiklósalapja (1364), Szentmiklósháza (1406, Temes), Szentmiklósmacskása (1451, Kolozs), Szentmiklóstorja (ma Altorja), Keresztösszentmiklóslaka (1376, Somogy), Szentmiklósszólád (1451, Somogy), Szentmiklóstelke (1471, Arad). -

III. Ikgr. a) A K-i egyh. legtiszteltebb sztjeként ~ ott van az ikonosztáz 4 főképe között. Szigorú aszkétaként, a 12-13. sz-tól pp-ként pásztorbottal és kv-vel ábrázolták. Ikonon álló alakja, fehér ppi ornátusban, körülötte életének jelenetei. - b) Ny-i ábrázolásain kezében v. kv-én a lányoknak adott ajándékra utaló 3 aranyröggel (Bernardo Daddi, Firenze, Uffizi, 1330/40), kenyérrel, néha horgonnyal. Gyakori téma a viharba került hajó megmentése, az éhínség megszüntetése (kirakatta a cs. raktárakba irányított hajók gabona rakományát, s azok csodálatosan megszaporodtak). Ciklusának egyik leggazdagabb sorozata a chartres-i szegyh. üvegfestményén (13. sz. eleje), ill. a jánosréti oltáron (Bp., Nemz. Galéria, 1476 k.). -

c) Mo-on. Vsz. 14. sz. Bántornya tp-ának freskótöredéke. A brassai Bertalan-tp. ciklustöredékén (14. sz.) a lelkek ~ oltalma alatt vitorláshajón a mennyek országába hajóznak. A másik oldalon a pokol. A g.kel. rum. Guraszáda a 15. sz. végéről, Léka a 13. sz-ból őriz ~-képet. Magyarvista ref. tp-ának 20. sz: föltárt freskóit később elmeszelték (az egyiken ~ lecsöndesítette a tengert). Mártonhely tp-ában ~ freskóképe, Aquila János alkotása. Nyitrakoros freskóján ~ alamizsnát osztogat. Ócsa hajdani prem., később ref. tp-ának szentélyében ~ az ap-ok és Szt György társaságában jelent meg (1300). ~ látható Ribice rum. g.kel. tp-ában a kis Jézussal és Nagy Szt Vazullal (1417), s Velemér freskóalakjai között is. - A mo-i ~-képciklusok legendaábrázolása (a számok a szárnyasoltár tábláját jelzik): Bártfa (Erazmus-oltár, 1505): 5. ~ és a szegény nemes 3 leánya, 6. ~ és a 3 ifjú, 7. ~ a tengeren, 8. ~ képmásának ütlegelése, 9. ~ kenyeret osztogat; Eperjes ~-tp-ának Mária-főoltárán (1500): 8. ~ megmenti Müra városát az éhínségtől, 10. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 11. Jelenet a ~-legendából, 12. ~ halála, 13. ~ képmását megverik, 3 ifjút megment, 14. Egy ifjú lefejezése, ~ beteget gyógyít; Kund (~-oltár, 1500): 1. ~ kenyeret osztogat, 2. ~ a tengeren, 3. ~ és a 3 ifjú, 4. Megmenti Mürát az éhínségtől; Malompatak (~-oltár, 1500): 5. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 6. ~ 3 ifjút megment, 7. Képmását egy zsidó megkorbácsolja, 8. Megparancsolja a tolvajnak, hogy a lopott holmit adja vissza; Nagylomnic (~-oltár, 1500): 5. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 6. A 3 ifjút megmenti a haláltól, 7. Megparancsolja a tolvajnak, hogy a lopott holmit adja vissza, 8. Lecsöndesíti a tengert; Nagyszalók (~-oltár, 1503): 1. ~ lecsillapítja a vihart, 2. Megakadályozza 3 ifjú kivégzését, 3. A gabonacsoda, 4. ~ és a szegény nemes 3 lánya; Pónik (Mária-oltár, 1512): 1. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 2. Lecsöndesíti a vihart; Szepesszombat (~-oltár, 1503): 1. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 2. Megakadályozza 3 ifjú kivégzését, 3. Rábeszél egy kereskedőt, hogy gabonát hozzon Mürába, 4. Lecsöndesíti a vihart; Tarnóc (~-oltár, 1500): 1. ~ és a szegény nemes 3 lánya, 2. A 3 ifjút megmenti a kivégzéstől, 3. ~ képmását ütlegelik, 4. Lecsöndesíti a vihart. - Nem ciklikus táblaképek: Bélakorompa (1516), Csegöld (1494), Nagyturány (1490), Felsőerdőfalva (16. sz. eleje), Ludrófalva (1510), Mosóc (1480), Nagytótlak (1490), Szászbogács (1518), Szepeshely (Szt Mihály és kir-ok imádása-oltár, 1470), Szmrecsány (1510). - Gótikus faszobrai: Bakabánya (1500), Bertót (1500), Cserény (1483), Dubrava (1510), Eperjes (1490), Felsőrépás (1410), Héthárs (1520), Jánosrét, 1476), Késmárk (1500), Kisóc (1370), Lándok (1330), Leibic (1521), Lőcse (1340), Malompatak (1500), Mohos (1500), Nagylomnic (1500), Nagyócsa (1510), Nagyszalók (1503), Németróna (1500), Palocsa (1510), Pónik (1500), Segesvár (1480), Szekcsőalja (1400), Szelcse (1370), Szepeshely (1499), Szepesszombat (1503), Szepestótfalu (1410), Szlatvin (1480), Tarnóc (1500), Turócrudnó (1490), Zsegra (1520). - A szeged-felsővárosi tp. kora barokk főoltárképén ~ a vízenjárók pártfogója; jelentős Tornyiszentmiklós freskóciklusa (Cymbal, 1744). -

d) Attrib-ai a 14. sz-tól: 3 aranyrög (aranygolyó v. -alma, utalással a 3 szegény leány házasságára), 3 kisfiú, akiket föltámasztott, horgony (a hajósok védősztje), 2-3 kenyér (utalás a búzacsodára), egy koldus. -

IV. Patrocíniumok: esztergomi főegyhm.: Bakabánya, Berencsfa, Burszentmiklós, Csejkő, Detrekőszentmiklós, Felsőkorompa, Felsőzellő, Hodrusbánya (1500, kpna), Konyha, Krakovány, Mikszáthfalva, Nagybörzsöny, Nagymegyer, Nagyoroszi (1765), Nagyszombat (szegyh.), Pozsony (vár- és temetőkpna), Pozsonypüspöki, Rimóc (1332), Szenc, Szentmiklósvölgye, Zsarnóc (1332, elenyészett); nyitrai egyhm.: Bán, Bobót, Cobolyfalu, Demény, Facskó, Felsővadas, Kolaróc, Kovarc, Száp, Trencsénteplic, Visnyó, Zsére; besztercebányai egyhm.: Besztercebánya (1492), Cseresfalu (kk.), Hajnik (1263), Jeszeno (1690, fatp.), Lazány, Lucska (15. sz.), Újlehota (15. sz.), Znióváralja (kk.); rozsnyói egyhm.: Alsóhangony (1350), Dernő (1807), Egyházasbást (1290), Karancsalja (kk.), Lénártfalva (15. sz.), Lice (1332), Martonháza (15. sz.), Nagyszuha (1815), Ratkólehota (kk.), Somoskőújfalu (18. sz.); szepesi egyhm.: Felsősunyava, Frankvágása, Lándok, Ólubló, Szepesedelény; egri egyhm.: Abod (1332), Alzsolca (1332), Gyöngyössolymos (14. sz.), Kács (1335), Karácsond (1763), Sajóvárkony (1791), Mátraballa, Tarnaörs (1754), Törökszentmiklós (1818); kassai egyhm.: Alsómislye (prépság, 1324), Bánóc (1838), Bóly (1794), Deléte (1840), Eperjes (1255), Karácsonymező (1614), Nagydobra (kk., 1746 óta Ferenc), Siroka (1332), Sókút (1742), Szacsúr (1769, újabban: Jézus Szíve), Szentkereszt (1743), Szorocsány (1863), Tátraszlavica (1862), Tótselymes (kk.), Vörösvágás (kk.), Zemplénmátyás (1771); szatmári egyhm.: Nagybánya (minoriták, 18. sz.), Szatmárnémeti (kk., elenyészett); váci egyhm.: Dánszentmiklós (1929), Galgahévíz (1710), Kunszentmiklós (1782), Magyarnándor (1706), Őrszentmiklós (kk., fölújítva 1781), Tápiószecső (1750), Vác (1744), Verseg (1728); veszprémi egyhm.: Bar (1347, ma puszta Vörs mellett), Besenyőszentmiklós (1366, ma Sárszentmiklós), Csáktornya (1659, Zrínyi Miklós alapítása), Himháza (1373), Kisberény (Balatonberény mellett, 1334), Kisjenő (Tüskevár, 1452), Kiskalos (ma Kallósd, 1360), Kövesd (1363), Magyarszentmiklós (1278), Mesztegnyő (1476), Rádó (1329), Somogyszentmiklós (1513), Szentmiklósszigeti (1328), Vállus (1429), Vasad, Veszprém (1293), Vetahida (1416), mai titulusok: Alsóiszkáz, Nemesapáti, Nikla; győri egyhm.: Császárfalva, Csepreg (1391), Dunaszentmiklós (1913), Feketeváros, Fertőszentmiklós (1723), Horvátjárfalu, Kabold (kk.), Kethely, Miklósfalva, Mosonszentmiklós (1208, új tp. 1775), Nemesládony, Pápóc (1363), Pásztori, Pecsenyéd, Pereszteg (1806), Pervin, Rábaszentmiklós, Tarcsa, Várgesztes (1872, társpatrónus); szombathelyi egyhm.: Alsóság, Baltavár, Felsőkethely, Ivánc, Kerkaszentmiklós, Kőszegpaty, Léka (1665, társpatrónus toletinói Miklós mellett), Muraszombat, Nagydolány, Nagykölked, Nagytótlak (Árpád-kor), Nemeskeresztes, Némethidegkút, Ölbő, Vaskomját, Vasszentmiklós; székesfehérvári egyhm.: Perbál (1333, elenyészett), Pomáz (1351, ma István kir.), Sárszentmiklós (a kk-ban Bessenyőszentmiklós, 1366), Szigetszentmiklós; pécsi egyhm.: Bóly (13. sz.), Hosszúhetény (1740), Kővágótöttős (1780), Patacs (1334), Petre (1330), Szakadát (1765, ma Jézus Szíve); csanádi egyhm.: Akácsszentmiklós (kk.), Aracs (1370, romjai állanak), Csálya (kk.), Fégel (kk.), Komlós (1415), Miklóskerek (1390), Razsánszentmiklós (kk.), Szeged (1225), Szentmiklós (Pécska mellett), Szentmiklóstömpös (kk.), Tarhos (kk.). Szeged kivételével valamennyi elenyészett. Ma: Bégaszentgyörgy (1834); nagyváradi egyhm.: Erdőgyarak (1437), Hén (1297), Kenéz (Érkenéz, 1416), Murony (1295), Újfalu (Berettyóújfalu, 1425). Ezek elenyésztek. Báránd (1752); erdélyi egyhm.: Abrudbánya, Csíkszentmiklós, Felsőtömös, Gyergyószentmiklós, Kászonújfalu, Miklósvár, Torja. ~ elenyészett erdélyi szász titulusai: Beszterce (1376), Botfalva (1456), Mardos (1414), Medgyes (1448, kpna), Miklóstelke (1353), Netus (1448), Sáros (1322), Segesvár (1448), Szászhermány (14. sz.), Szászsebes (13. sz.), Szászváros (1344). Közelebbi időmeghatározás nélkül, de még a kk-ból: Bázna, Brulya, Fehéregyháza, Kaca, Keresztúr, Nagyselyk, Nagyszeben, Stein. További elenyészett ~-patrociniumok: Kleinferken, Kreisch, Neustadt, Seligstadt, Wassid. Családnevek: Nekles, Niken, Kloos, Kloss; Moldva: Bákó (1606), Nemc (1629), Tamásfalva (1647), Tatros (1647); hajdúdorogi egyhm.: Abásfalva, Érdengeleg, Érkenéz, Érkörtvélyes, Érselénd, Gelence, Lázárfalva, Mándok, Nyíregyháza, Nyírgyulaj, Nyírmada, Nyírparasznya, Nyírpilis, Piricse, Révaranyos, Sátoraljaújhely, Szatmárnémeti, Szárazajta, Székelyszenterzsébet, Szováta, Tiszabüd, Tokaj. -

V. A magyar népi kalendáriumban ~ napja asszonyi dologtiltó nap, termőnap a malacok születésére; karácsony rámutatónapja, bérletfizetőnap. A palócok között „vendégségnap”, másutt andrásolónap, karácsony párosnapja. A m. „mikulás” fehérszakállú, karján kosarat vivő öreg ember, aki imádkoztatás után aranyos dióval, almával, sztképpel ajándékozza meg a gyerekeket (→miklósolás), áldás helyett vesszővel („életvessző”) veregeti meg őket. →Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség **-88

Kozma János: Szt M. Máriapócs, 1927. (Máriapócsi kis kvtár 6-7.) - BS IX:923. - Bálint I:27. - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitas coronata. A mo-i isk-dráma példája 1686-ból. Szövegkrit. kiad. Debrecen, 1974. (Klny. Debreceni Déri Múz. évkv-e 1973) - Sachs 1980:267. - Uszpenszkij, Borisz Andrejevics: Filologicseszkije razü szkanija v oblaszti szlavjanszkih dvernosztej. Moszkva, 1982. - Bálint-Barna 1994:35. - MN 1990. VII:219, 430.

Miklós, Studita, Szt (Kydonia, Kréta szg., 793-Konstantinápoly, 868): szerzetes, képtisztelő. - 803 k. Konstantinápolyban csatlakozott nagybátyjához, Teofán studita szerz-hez. Teodor apát a ktorhoz tartozó egyik isk-ba küldte tanulni. Szerz. lett, pappá szent, a →képvita idején apátját elkísérte a száműzetésbe. Miután megkorbácsolták és felépült, 3 évig fogva tartották Szmirnában. 821: szabadult, a szaracénok krétai hódítása és családjának lemészárlása után 826 k. visszatért a ktorba. 829: ismét száműzték, Konstantinápoly szélén talált menedéket. 846: Naokratiosz utódaként apát, ismét elűzték, de 853: visszatért. 858: az elsők között tiltakozott →Ignatiosz pátr. letétele és →Photiosz kinevezése ellen, mire újra száműzték, letették és bebörtönözték. 867: visszahelyezték jogaiba, de rövidesen meghalt. - Életét 916: negyedik utóda írta meg. - Ü: febr. 4. **

NCE X:446.

Miklós, Toletinói, Szt, OSA (Castel Sant'Angelo, Pontano, Itália, 1245.-Toletino, Itália, 1305. szept. 10.): szerzetes. - Sokáig gyermektelen szülei Mürai Szt Miklós közbenjárására kapták Istentől. 1256: oblátusként került szülővárosa ágostonos ktorába, majd belépett a r-be. 1260: Sanginesióban novíc. Toletinóban és Cingoléban tanult, 1269: pappá sztelték. Macerata, Piaggiolino di Fano, Montegiorgio, Corridonia, Sant'Elpidio, Recanati, Treia, Valmanente di Pesaro és Fermo ktoraiban élt. Vsz. gyenge egészségére való tekintettel 1275: Toletinóba helyezték, ahol egy ideig novíciusmester. A szerz. egyszerűség és irgalmas szeretet sztje. - 1365: fölnyitották a sírját, épen maradt két alsókarját leválasztották a testről, s ekkor a csonk vérezni kezdett. A 16. sz. végétől 11 alkalommal észlelték az ereklyetartóban őrzött karok vérzését. Testének nyugvóhelye feledésbe merült, 1926: találták meg ismét. - 1446: avatták sztté. Tiszt-e főleg az ágostonos r-ben terjedt el, az Egyh-ban nem vált egyetemessé, de a barokk időkben nálunk is mindenütt virágzott, ahol az ágostonos r-nek tp-a volt. Lékán 1655: Nádasdy Ferenc alapított tp-ot és ktort. Ennek Mürai Szt Miklóssal együtt ~ volt a patrónusa. ~ a jótékonység sztje: kultusza, a Szt Miklós kenyere emlékeztet a szegények szeretetére. ~ legendája elmondja, hogy amikor betegen feküdt, Szűz Mária látogatta meg, és meghagyta neki, hogy egy asszonytól kenyeret kérjen és egyék belőle. Ettől meg is gyógyult. Ennek nyomán ~t is kenyérrel a kezében szokták ábrázolni. Lébény temetőjében áll egy ~ tiszt-ére 1779: sztelt kpna, Frühwirth Mihály építtette. - Ü: szept. 10. →Toletinói Szent Miklós Társulat **

Toletinische Wunder-Tonn... Wien, 1743. - BS IX:953. - Bálint II:270.

Miklós (11. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1049-58: győri mpp. ~ már m. pap, I. András kir. kancellárja. Vsz. ~ fogalmazta a →tihanyi alapítólevelet, s ~ lehet az első m. krónikaíró is, az ősgeszta szerzője. - Utóda Győrött 1064: Dezső. 88

Mendlik 1864:69. (1055: pp.) - Gams 1873:373. (1052[55]: székén levő-1064: pp.) - Schem. Jaur. 1940:6. (3.) (1049-64: pp.); 1968:23. (3.) - Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irod. stílusunk problémái. Bp., 1954:305. - MÉL II:209. (1052-64: volt pp.)

Miklós (11. sz.): megyéspüspök(?). - Mendliknél 1055: veszprémi mpp.; utóda 1075: Lázár. 20. sz. összeállítások nem közlik, vsz. a győri ~ pp-kel azonos. 88

Mendlik 1864:49. (3.) - Gams 1873:386. (s.v. Benedictus? Nicolaus? 1047-55: pp.)

Miklós (12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1133-34: nyitrai mpp., sorrendben a 2. - Utóda a MA-ban 1146: Bastard, utóbbiakban 1156: János. T.E.

Mendlik 1864:55. (2.) (1133: pp.) - Idők Tanúja 1866. IX. 26. (2.) (1133: pp.) - Gams 1873:375. (1133: már székén levő pp.) - Schem. Nitr. 1914:8. (3.) (1123: pp.)

Miklós (12. sz.): érsek. - 1146(1148)-55: a kir. kpnaispánja, 1156: kir. pecsétőr, a MA-ban 1163-80, a semat-ban 1163-81: váradi mpp. 1181-83: esztergomi érs. - Utóda a kir. kpna ispánságában 1156: Gerváz; Váradon 1180(1181): János, Esztergomban széke 1184: vsz. üres, utóda 1185: Jób. 88

Török 1859:26. - Mendlik 1864:28. (15.) (1180-83: érs.); 82. (1163: váradi pp.) - Gams 1873:384. (1163: váradi pp.), 380. (Jób utódaként 1183: esztergomi érs.) - Schem. Mv. 1896:79. - Schem. Strig. 1918:XXIII. (15.) (1982:34. (16.) (1180: érs.)

Miklós (12. sz.): megyéspüspök. - Gamsnál 1169-(79)80: egri mpp., ahonnan áthelyezték 1179 k. esztergomi érs-nek, de Pétert 1174(1181?): már egri pp-ként jelölte (bizonyára ~ váradi pp-kel tévesztve össze). A semat-ban 1180: egri mpp. - Utóda 1181: Péter. 88

Mendlik 1864:99. (16.) (1180: egri pp.) - Gams 1873:367. (16.) - Schem. Agr. 1975:11. (16.) - Sugár 1984:54.

Miklós (13. sz.): püspök. - 1. A MA-ban spalatói knk., 1230: fárói pp., mint ilyen - nem jelölt évben - meghalt. Utóda is ~, 1242. V. 10-1256: fárói pp. - 2. Gams, Eubel s a Cat. a ~okat egy személynek tartja, aki 1230-56: fárói pp. - A fárói szék 1257-59: vsz. üres, ~ halála után utóda 1260: Dabronia. T.E.

Gams 1873:409. (6.) - Eubel I:398. - Cat. P-B-I. 1902:9. (6.) - OS 1974:264. (1230-60: pp.)

Miklós (†1255. dec. 13. előtt?): megyéspüspök. - A MA-ban 1253. III. 13-1255: a 10. nyitrai mpp. - Utóda itt 1255-80, Durdiknál (1866) 1255-79, a semat-ban 1255-72: Vince. T.E.

Mendlik 1864:55. (10.) (1254-55: pp.) - Idők Tanúja 1866. IX. 26. (10.) - Gams 1873:375. (1253-55: pp.) - Eubel I:368. (1253: pp.) - Schem. Nitr. 1914:8. (11.)

Miklós (†1274): püspök. - A MA-ban 1272. XII. 25-1274: tinnini pp.; utóda itt 1274: ismeretlen, Gamsnál 1274-75: Y..., s mindkét helyen 1290: Boncher Péter OP, a semat-ban 1274: Yula Miklós. 88

Gams 1873:423. (13.) - Eubel I:485. - Schem. S-K-S. 1902:9. (13.)

Miklós, Kán nb. (†1279. aug. 10. után): választott esztergomi érsek. - 1273-78: a gyulafehérvári kápt. prép-ja, s mint olyan - a MA-ban - 1266: az ifj. kir. kancellárja; 1272: kirnéi alkancellár; 1272. IX. 22-1273. I. 12: és 1278. XI. 12-1279. III. 13: ill. (hiv. nélkül jelölve: Miklós) 1279. III. 29-VIII. 10: kir. alkancellár, 1273. III. 1-V. 29: és 1276-78: kir. kancellár. IV. (Kun) László anyjával, Erzsébet kirnővel 1273: kényszerítette az esztergomi kápt-t, hogy érs-ké válasszák, ami III. 1: megtörtént. Erzsébet ellenfelei győztek, s 1273. VI. 7-1274. II. 16: üresnek nyilvánították az érs. széket, melyre a kápt. 1274. III. 9: Benedeket választotta érs-ké. 1276 végén, Benedek halála után ~ ismét elfoglalta az érsséget, melyre a kápt. most Kőszegi Péter veszprémi pp-öt választotta. A p. 1278. VI. 1: mindkét választást érvénytelennek nyilvánította, a szék betöltését a Sztszék hatáskörébe vonta, s 1279. VI. 1: Lodomért nevezte ki. - Utóda az ifj. kir. kancellárságában 1266: István kalocsai érs., a kirnéi alkancellárságban 1281: Pál veszprémi prép., a kir. alkancellárságban 1273. III. 1: Benedek aradi prép., 1279: Acho, a kir. kancellárságban 1273. VI. 7: Pál és 1278: Jób. 88

Memoria Trans. 1843:L. (1.) - Török 1859:45. - Mendlik 1864:28. (25.) (1273: érs.) - Gams 1873:380. (1277. III. 13. előtt-1278. VI. 1: esztergomi érs.) - Pauler II:664. - Schem. Strig. 1918:XXIV. (29.); 1982:39. (29.)

Miklós (13. sz.): püspök. - A MA-ban 1285 k., Gamsnál 1285 k.-1293, a semat-ban 1285-99: szkardonai pp. - A MA-ban 1290-1291. VI. 27: a szkardonai szék üres. - Utóda 1300: Domján. T.E.

Gams 1873:397. (17.) - Schem. S-K-S. 1902:11. (10.) - Eubel I:438.

Miklós (13-14. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1299. VII. 17-1300: szerémi mpp. - Utóda 1309: Koroghi László. - Pecsétjének (55 x 33 mm) képe 1299: alacsony, rácsos háttámlájú trónpadon ülő főpap, lába alatt konzolszerű zsámoly. Jobbját áldásra emeli, baljában pásztorbot. Körirata 2 gyöngysor között. T.E.

Schem. B-D-S. 1900:41. (16.) - Gašić 1944:52. (17.) - Bodor 1984:42. (25.)

Miklós (13-14. sz.): püspök. - Boszniai nagyprép. Vencel kir. tanácsosa, a MA-ban 1301. IX. 26-1310: boszniai pp. - Utóda 1309: Gergely OESA. T.E.

Schem. B-D-S. 1856:5. (9.); 1862:3. (6.) (boszniai prép-knk-ból lett pp.); 1900:11. (6.) - Gams 1873:368. (8.), 373. (1301[03]-1309. VII. 28: boszniai pp.; 1309[10]. VII. 28-1318: győri pp.) - Hodinka 1898:87. (7.) (utóda 1308. VI. 24: már pp. Gergely) - Eubel I:142; 282. (győri ppségét tagadja!) - Gašić 1944:13. (10.)

Miklós (13-14. sz.): megyéspüspök. - Szerz-ből nevezték ki, 1308: már székén lévő zenggi mpp. - Utóda é.n. György. 88

Mendlik 1864:120. (7.) - Gams 1873:389. (7.) - Eubel I:450. - Schem. Z-M. 1916:26. (7.)

Miklós, OFM (†1320 k.): püspök. - Gamsnál 1315 k., a semat-ban 1315-19, a MA-ban 1320 k. - amikor meghalt - szkardonai pp. - Utóda a MA-ban 1326. VII. 7: Musculus András egri knk., másutt 1320 k. Draskovich Pál. T.E.

Gams 1873:397. (19.) - Schem. S-K-S. 1902:11. (12.) - Szt Ferenc 1926:466. (OFM v. OP?) - Eubel I:438.

Miklós (1288.-Győr, 1336. okt. 25.): megyéspüspök. - Kőszegi Miklós kir. tárnokmester házasságon kívül szül. fia. Nagyon fiatalon szentadalberti prép. 1308: a Kőszegi család Károly Róbert pártjára állt, de ennek föltétele volt, hogy ~ból pp. legyen. 1308: meghívott, majd vál. győri pp., V. Kelemen 1309. VII. 28: adta jóváhagyását, 1311: fölszent. Károly Róbertet támogatta, de hamarosan kegyvesztett lett, s a kir. 1318: és 1335: megfosztotta javadalmaitól, s csak a p. közbelépésre adta vissza azokat. ~ a p. megbízásából visszaszerezte a borsmonostori apátság elidegenített javait, rendezte Debrecenben a pléb. és a domonkosok vitáját. Tüskeváron (Veszprém vm.) jelentős része volt a pálos ktor építésében. 1336. III: ~ temette Győrben B. Csáky Móric OP-t. - A MA-ban 1336-1337. III. 23: széke üres, utóda 1337. V. 6: Kálmán (Gamsnál 1318-20: Kálmán, 1321-35: Miklós, 1337[38]-1345: és 1346-74: Kálmán). 88

Mendlik 1864:70. (1308-18: pp.; 1318-20: Kálmán a pp.; 1321-35: ~; 1338-74: Kálmán a pp.) - Gams 1873:373. (a boszniai székből áthelyezve 1309[10]. VII. 28-1318: pp.) - Bedy 1938:308. (Németújvári Henrik természetes fia, 1309: 20 é.; †1337) - Schem. Jaur. 1940:6. (28.) (1308-37: pp.); 1968:34. (26.) - Fügedi E. vitatja a létezését.

Miklós (13-14. sz.): megyéspüspök(?). - A semat-ban 1322: a 26. zágrábi mpp., egyben kir. alkancellár. Adatközlésük bizonyára téves - egyéb forrás nem említi; utóda itt 1322: Corvoi Jakab. - A MA-ban a 14. sz. első harmadában csak a győri prép. majd pp. az alkancellár (1305-06 és 1307). T.E.

Schem. Zagr. 1870:VII. (26.) - Bedy 1938:308. (csak egy ~ győri knk-ot említ: ~ [1289-1337], Németújvári Henrik természetes fia 1303-09: szentadalberti prép-ként győri knk., 1309-37: győri pp. - azonos lenne?)

Miklós, OSB (13-14. sz.): püspök. - Gamsnál és Eubelnél 1322: vál. tinnini pp., akit v. nem erősített meg a p. v. tinneni (gör.) pp., a semat-ban 1322-30: tinnini pp. - Utóda 1330: Archangelus. A MA 1344. V. 10: említ egy ~t, aki Gamsnál és Eubelnél valamilyen szerz-ként 1344: székén levő tinnini pp. Ha e 2 ~ azonos személy, akkor utóda 1348. III. 24: Lackfi Dénes. T.E.

Gams 1873:423. (17.) - Eubel I:486. - Schem S-K-S. 1902:9. (17.) (s.v. Nicolaus Benedictinus)

Miklós, Nicolaus de Corona (†1375. márc. 9. után): megyéspüspök. - Brassói plnos, 1351-56: brassói dékán, gyulafehérvári knk. Barcasági földbirtokos család sarja. 1362: testvérével együtt nemességet kapott Nagy Lajostól. A világi erők képviselőjeként került a plnosi székbe. Ellentétbe került a székely ispánnal, aki mint brassói gr. elkobozta a barcasági papság tizedének 1/4-ét. A 10 é. húzódó perben a m. ogy. Nagy Lajos, az anyakirné és a p. közbenjárására ~ javára döntött. 1361: Nagy Lajos udvari kp-ja. A MA-ban 1365. IX. 5: vál. és megerősített, 1366. III. 23-1373. V. 16: tényl. tinnini, 1373. V. 16-1375. III. 9: csanádi mpp. Kormányzása idején Nagy Lajos kir. (ur. 1340-82) többször Temesvárra látogatott, s a város jelentősége kezdte fölülmúlni Csanádét. Neve gyakran előfordul Nagy Lajos, Erzsébet anyakirné, VI. Ince p. (ur. 1352-62) és az erdélyi vajda okl-eiben. 1374: Nagy Lajos ~ javaslatára kiváltságlevélben biztosította Brassó számára a viasz szabad árusítását Budán és egész Mo-on. A javadalom- és birtokhalmozó főpapság tipikus képviselője. - Utóda Tinninben 1373. III. 26: Pál vál. pp., Csanádon ppi székét 1376. I. 25-1377. III. 13: üresnek jelölik, utóda Pál váradi nagyprép. V.S.

Mendlik 1864:94. (1373-76: csanádi pp.) - Gams 1873:423. (25.) (1367-73: tinnini pp.), 370. (1373. V. 16-1376: csanádi pp.) - Századok 1887. (Fejérpataky László: Adószedők Mo-on) - Eubel I:179, 486. (†1376) - Borovszky I:356. - Schem. S-K-S. 1902:9. (25.) (1366-72: tinnini pp.) - Juhász III:96. - Schem. Csan. 1980:19. (26.) - Philippi 1986:145.

Miklós, Antal fia, OP (†1394. márc. előtt): püspök. - 1381. V. 9: az első árgyasi pp., a kalocsai érs. spp-e. Vsz. ~ volt az egyedüli árgyasi pp., aki székhelyén, Árgyasudvarhelyen lakott. - Utóda: 1394: György OESA, Karácsonyi János szerint Szentlénárdi Ferenc OCarm. T.E.

Eubel I:104. - Kat. Szle 1905:561. (Karácsonyi János) - Sánta 1914:68. (1.)

Miklós, Dömötör fia (14-15. sz.): püspök. - 1390-99: csanádi főesp. prép. 1399. VI. 18: nevezték ki szörényi pp-ké, amikor formálisan utasították, hogy költözzék egyhm-jébe s azt személyesen kormányozza; ugyanekkor megengedték neki, hogy a csanádi prépságot s a knk. stallumot megtarthassa, VIII. 23: azt is, hogy 2 v. 3 pp. segédletével bármelyik pp. fölszentelhesse. Valószínűtlen, hogy Zsigmond kir. nikápolyi veresége (1396. IX. 28.) után ~ kijelölt székhelyén, Szörénytornyán lakott volna. - Utóda 1412: Cavalli Jakab. T.E.

Schem. Csan. 1900:68. - Eubel I:449. (Gergely pp. halála után ~ a pp.) - Sánta 1914:58. (4.)

Miklós (†Gyulafehérvár, 1401 tavasza): megyéspüspök. - Lengy. klerikus, polocki knk. Zsigmond kir. lengyo-i útján ismerte meg, és János esztergomi érs-kel kineveztette szebeni prép-tá. IX. Bonifác p. 1398. IV. 13: meghagyta polocki stallumában is, s a kir. kérésére 1400. IV. 7: kinevezte erdélyi mpp-ké. Ekkor pappá szent., de még pp-ké szent-e előtt meghalt. - Utóda 1401. VIII. 16: Upor István. 88

Schem. Trans. 1838:XVIII. (27.); 1913:13. - Mendlik 1864:89. (1400-01: pp.) - Gams 1873:382. - Temesváry 1922:270. - Vorbuchner 1925:26.

Miklós (†1405. ápr./dec.): megyéspüspök. - A MA-ban az 1383. II. 20-1384. VI. 22: üresnek jelzett korbáviai széket 1385. X. 2: ~ már betöltötte. 1393 tavaszán János nónai pp-kel Zágrábban részt vett a Frangepán János gr. horvát bán és Zára városa közötti békekötésben. IX. Bonifác p. 1401. IV. 20: áthelyezte a váci ppségre. Javadalma elfoglalása előtt Károly és Tamás korbáviai gr-ok papokkal és világiakkal közösen rárontottak és kifosztották. 1404. VIII. 31: egy okl. a ppi széket üresnek, lévai Cseh Pétert a ppség őrének jelölte. 1405. IV. 15: ismét pp-ként szerepel, utoljára 1405. XII. 12: Nápolyi László levelében nem régi elhunytáról írt. - Utóda Korbáviában 1401. VIII. 27: Firmói István OESA, Vácott székét 1407. V. 12-ig üresnek jelzik. - Utóda 1407: Fülöp. 88

Mendlik 1864:73. (1402-06: váci pp.), 121. (1388: korbáviai pp.) - Gams 1873:399. (12.) (1388: korbáviai pp.; utóda 1410. VIII: Geninianus), 383. (1402-05: váci pp.) - Fraknói 1895:544. - Eubel I:208. (1386: korbáviai pp.), 512. (1401. IV. 20: váci pp.) - Chobot II:501. - Tört. Szle 1965:489. (Fügedi E. szerint 1396: korbáviai, 1401: váci pp.) - Schem. Vac. 1970:127.

Miklós, Ábrahám fia (†1430. febr. 8. előtt): püspök. - 1427: nándorfehérvári pp. Vsz. azonos a Gamsnál 1410: pp. ~sal, de 1419: Nexa OFM, 1420: Riapa OFM, 1423: Antal, majd 1427: ismét Miklós következik, apjára utalás nélkül, tehát a két ~ egy személy lehet. - Utóda 1429. II. 8: János fia Balázs. 88

Gams 1873:396. (7.) - Eubel I:355. (11.)

Miklós, Salgó, Salgói, Alcsebi (†1430. márc. 5. v. ápr. 20.): megyéspüspök. - A Zemplénben birtokos Alcsebi családból való. Magister artium, 1402: gömöri főesp., 1405: fehérvári prép., 1410: budafelhévízi prép. A MA-ban - Salgói Miklós néven - 1419. VIII. 22: már vál., X. 23: megerősített, 1419-1430. III. 5: tényl. váci mpp. - Székét 1430. IV. 20-1437. III. 25: üresnek jelzik; 1430. VII. 30: Bucka János bíb., alamóci pp-öt nevezte ki III. Jenő a ppség kormányzójának. - Utóda 1437: Gatalóci Mátyás. 88

Mendlik 1864:73. (s.v. Ilsvai Salgó Miklós, 1419-29: váci pp.) - Gams 1873:383. (s.v. Nicolaus de Salgó; 1420: vál. - 1429: váci pp., 1430-37: széke üres, utóda 1450-ig Péter, utóbb erdélyi pp.) - Eubel I:512. (s.v. Nicolaus de Salgó 1419. X. 23: pp.) - Chobot II:503. (s.v. Ilsvai Miklós) - Schem. Vac. 1970:129. (s.v. Salgói Miklós)

Miklós, István fia, OCist (†1436): fölszentelt püspök. - A prágai egyhm-ben (Cseho.) a zdiari ktor szerz-e, 1413. X. 23: dionüsziaszi fszt. pp. 1430: Rozgonyi Péter egri pp. spp-e. 1435: ppi helynök. - Utóda az egri spp-ségben 1436: Kasseli Hermann. T.E.

AEET III:228; IV:142. - Eubel I:225. (s.v. István fia Miklós)

Miklós (15. sz.): fölszentelt püspök. - 1439. XII. 23: tripoliszi fszt. pp. 1444: szerencsi kommendátor apát is, s mint ilyen Rozgonyi Simon egri pp. spp-e. - Utóda e c-en 1446. VI. 22: Raimundus Juliani OP. 88

AEET III:228; IV:145. - Eubel II:281.

Miklós (†1457. jan. 10. v. márc. 21.): megyéspüspök. - A Szabolcs vm. köznemesi Zeleméri családból való. Felhévizi prép-ból 1449: nyitrai mpp. A MA-ban 1450. IV. 18: vál., 1451-1457. I. 10: tényl. nyitrai mpp. - Utóda 1457. III. 21: Vetési Albert. 88

Mendlik 1864:56. (29.) (1448-56: pp.) - Idők Tanúja 1866. IX. 26. (29.) (1447-56: pp.) - Gams 1873:375. (1448-56: pp.) - Eubel II:225. (1449. I. 15: pp.) - Schem. Nitr. 1914:9. (33.) (1448-56: pp.) - TBM 117. (Kubinyi András: Felhévíz)

Miklós, OSB (15-16. sz.): fölszentelt püspök. - A zalai Szt Adorján monostor apátjából 1516. IV. 9: salonai fszt. pp. - Utóda e c-en 1517. VII. 21: Conradus Mayr. 88

Eubel III:307. (A Kollányinál [1900:129.] ebben az időben [1513] található Bakos Miklós szentgyörgymezei knk. [szerzetességére utalás nélkül] azonos lenne ~sal?)

Miklós (15-16. sz.): választott püspök. - 1513: váradi knk., főesp. és swannensi(?) (suaceni?) vál. pp. Vsz. azonos a Gamsnál és Eubelnél (aki szerint vsz. pécsi spp.) 1517. IV. 8: sfáciai vál. pp. ~sal, akinek utóda 1520. VI. 27: Rosa János. 88

Schem. Qu. 1857:50. (az igen hiányos knk. névsorban 1500-39: csak az 1518: pécsi knk. Oláh Miklóst említik, aki 1517: Szakmáry György pécsi pp. titkára - aligha azonos ~ sfáciai vál. pp-kel) - Gams 1873:422. (20.) - Bunyitay II:170. - Schem. Mv. 1896:136. - Eubel III:324.

Miklós (†1577 k.): választott püspök. - 1570: zenggi vál. pp., nem szent. pp-ké. (Lehetséges, hogy azonos Monoszlóy Miklós 1544-77: esztergomi knk-kal; ha igen, akkor ~ az első nagyszombati plnos a kápt. kebeléből annak Nagyszombatba helyezése után. 1555: nógrádi főesp., 1560: vágújhelyi prép., Vágújhelyt saját költségén egy papot tartott. 1567. III. 17: szenttamási prép., 1571: a garamszentbenedeki apátság felügy-je. 1577: Nagyszombatban halt meg.) - Utóda 1577: Ritgerti György. T.E.

Gams 1873:389. (40.) - Némethy 1894:802. - Kollányi 1900:144. - Eubel III:318. (s.v. Nicolaus; 1570: vál. pp. †1577; ezen egyezések miatt vsz. a Monoszlóyval való azonossága. Némethy és Kollányi zenggi ppségét nem említette!)

Miklós Albert (Tusnád, Csík szék, 1859. ápr. 12.-Kolozsvár, 1912. dec. 28.): plébános. - A gimn-ot Csíksomlyón, a teol-t Gyulafehérvárt végezte, 1882. VII. 26: pappá szent. Berecken, 1883: Kézdiszentléleken kp., 1886. IX: Magyarláposon, 1905. VIII: Oláhláposon plnos, 1902: alesp. - M: A magyarláposi pléb. tört. H.é.n. (könyvészetekben nincs). 88

Gulyás XVIII:969.

Miklós Anna M. Walburgis, ASzFL (Nyírpazony, Szabolcs vm., 1924. júl. 6.-Bp., 1948. ápr. 18.): szerzetesnő. - A polg. isk. elvégzése után Bpen 1942. II. 14: lépett a kongr-ba. 1944. VIII. 15: első, 1947. VIII. 15: örök fog-át uo. tette. Ápolónői okl-et szerzett. Tatabányán betegápoló. r.k.

Miklós Arnold, OP (15. sz.): fölszentelt püspök. - Teol. tanár, Auch-ban spp., 1433. II. 27: bodonyi pp. Fülöp auch-i érs. mint spp-nek évi jövedelmet folyósított. - Utóda 1439. IV. 22: Carcassoni Arnold OESA. T.E.

Eubel II:121. (7.)

Miklós Béla (Girincs, Zemplén vm., 1915. júl. 8.-Eger, 1995. aug. 11.): kanonok. - A teol-t a KPI-ben végezte, 1939. VI. 18: pappá szent., 1941: a Pázmány Péter Tudegy-en hittud-ból drált. 1940: Kenderesen, 1941: Eger-főpléb-n kp., 1943: az egri Szt József Internátus tanulm. felügy-je, 1948: az egri szem. teol. tanára, érs. jegyző, 1950: érs. tanácsos, 1959: érs. levtáros és egyhm. számvevő, 1960-73: Eger-Lajosvárosban plnos, 1969: knk., 1971: c. egervári prép., 1979-91: nyugdíjazásáig fősztszéki eln. - M: Az angyalhierarchiák. Bp., 1941. (Dolgozatok a Pázmány Péter Tudegy. dogmatikai szem-ából 4.) 88

Pilinyi 1943:174 - Tóth 1948:22. - Schem. Agr. 1987:121; 1992:154; 1995:62.

Miklós Imre (1927. márc. 7.-2003.): az →Állami Egyházügyi Hivatal vezetője. - 1948: a Dolgozó Ifjúsági Szöv. embere. 1951: került az ÁEH állományába. 1953. XI. 14: →Horváth János eln. kinevezte az ÁEH egyhpol. osztályvez-jévé. 1956. V. 31: Hegedűs András min-elnök fölmentette Varga Józsefet, az ÁEH elnökh-ét, és helyére ~t nevezte ki. 1971. V. 16-1989. IV. 30: államtitkári rangban az ÁEH elnöke. - Utóda elnökhelyettesként Sarkady Nagy Barna (1989. IV. 30-VI. 30, amikor az ÁEH jogutód nélkül megszűnt). 88

Ki kicsoda? 1981:471. - Balogh-Gergely II:482.

Miklós József Ráfáel, OPraem (Brassó, Brassó vm., 1907. febr. 7.-Bp., 1994. márc. 27.): gimnáziumi tanár. - A pannonhalmi bencés gimn-ban 1926: éretts. 1924. VIII. 6-1929. IX. 4: bencés növendék Pannonhalmán Günter rendi névvel. Csornán 1931. VIII. 20: belépett a prem. r-be. 1932. VIII. 20: első, 1935. VIII. 21: örök fog-át uo. tette, VIII. 24: Győrött sztelték pappá. A teol-t Pannonhalmán és Bpen végezte. A bpi Pázmány P. Tudegy-en 1934: m-lat. szakos középisk. tanári okl-et szerzett, 1938: bölcsész dr. - 1934: Szombathelyen, 1939: Keszthelyen 1941: Szombathelyen, 1943: Keszthelyen gimn. tanár, 1945-46: házgondnok is. 1948: Zalaszentgróton kp., 1949-57: Szalapa lelkésze. Tp-ot épített, közben egy évig káplán a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya pléb-n. 1957: Tekenye, 1974: Ságvár plnosa. - Szombathelyi Prem. Gimn. értes. (1935/36: A Krisztus Követése magyar fordítása; 1941/42: A Bimbófüzér eredete és első évei); kolozsvári Iskola (1936/37: Udvariasságra nevelés); Keszthelyi Prem. Gimn. értes. (1939/40: Színi előadások a keszthelyi prem. gimn-ban); Vigília (1965. IV: Hozzászólás a liturgiai reformhoz) r.k.

Miklós Mária Filoména, OVM (1904. dec. 19.-Kalocsa, 1994. márc. 19.): főnöknő. - Tanárképző főisk-t végzett. 1934. XI. 21: tett fogadalmat a vizitációs r-ben, majd a r. internátusában megbízott ig., 1945 u. gondnoknő és főnöknői asszisztens. 1950-től ppi megbízás alapján 35 é. át irányította a közösséget, levelezett, látogatta a szétszóratásban élő nővéreket, fölvette a kapcsolatot a varsói vizitációs főnöknővel, és római meghatalmazással együtt rendezték a szétszórt nővérek fogadalmait. A zárda kpnáját restauráltatta. 1985: adta át a vez. hivatalt. Őszi Valéria M. Gertrúd

Miklós Terézia Evelin, KN (Sásd, Baranya vm., 1896. máj. 10.-Pécs, 1982. júl. 9.): szerzetesnő. - Tanítóképzőt végzett. 1925. VIII. 25: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1928. VII. 26: tette. Zsámbékon tanított. A szétszóratás után 1950 őszén Pécsett rokonok fogadták be. r.k.