Magyar Katolikus Lexikon > M > Mikó


Mikó, v. Zemplén vm. (Miková, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi, majd eperjesi egyhm. sztropkói esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Tp-át 1760: Szt Mihály tiszt-ére szent. Kegyura 1880: gr. Keglevich János. Anyakönyvei 1773-tól. Anyanyelve 1880: rutén. **

Schem. Ep. 1903:201. - Schem. Slov. 1971:403.

Mikó, Micho, Mihály (12. sz.): érsek. - A MA-ban 1147-66: ~ v. Mihály, a Schem. Col-ban 1149-65: kalocsai érs. 1162. VII. közepén ~ koronázta meg II. Lászlót, s annak halála után, 1163. I. 27: öccsét, IV. Istvánt. - Utóda 1167: Sayna. T.E.

Mendlik 1864:78. (s.v. Mikó, 1149-65: érs.) - Gams 1873:371. (Mikó, 1149-65?: érs.) - Hóman-Szekfű I:377. - Schem. Col. 1942:15. (12.)

Mikó Ferenc (Szered, Pozsony vm., 1674. febr. 3.-Szered, 1710.): plébános. - Nagyszombatban tanult. 1700. XI. 7: a CGH növ-e lett. 1703. V. 9: papként tért haza, VII. 15: Felsőszeli, 1705 k. Fülekpüspöki, 1706. III. 12: Egyházaskürt, 1708. X. 16: Szered plnosa. 1710: járvány idején a betegek gondozása közben halt meg. 88

Némethy 1894:792. - Veress II:103.

Mikó Franciska Tomázia, DNAK (Letenye, Zala vm.,1903. jún. 5.-Nagykanizsa, 1969. aug. 30.): szerzetesnő. - 1925. VIII. 18: Kőszegen lépett a kongr-ba. 1926. VIII. 15: első, 1929. VIII. 15: örök fog-át uo. tette. Kőszegen és Szombathelyen a konyhában dolg. 1950. VI. 16., a szétszóratás után Vácról Nagykanizsára költözött. A zsidó otthonban kapott munkát és lakást. r.k.