Magyar Katolikus Lexikon > M > Mexikó


Mexikó, Mexikói Egyesült Államok (sp. Estados Unidos Mexicanos): szövetségi köztársaság Észak-Amerika délnyugati részén. - Határai: Csendes-óceán, USA, ~i-öböl, Belize, Guatemala. Ter-e 1.953.162 km². Főv-a Mexikóváros. Hiv. nyelve a sp. 1997: 94.349.000 lakos (90% r.k., 5% prot., 3% felekezeten kívüli) - I. Ősi kultúrái, Kr. e. 8. sz-Kr. u. 1. sz: 1. Tlatilco-kultúra. Főként a kerámiában nyilvánul meg (hal és madár alakú edények). A mai fővárostól, Mexico Citytől csak néhány km-re fekvő lelőhelyen sok ezer apró agyagfigurát ástak ki, amelyeknek talán vallási jelentősége van (→sírmellékletek, személyek rituális megfelelői, kettősarcú figurák), pontos jelentésük azonban már nem állapítható meg. - 2. Teotihuacán-kultúra. Kr. u. 1-6. sz: Teotihuacánban emelkedik a 65 m magas Nap-piramis (oldalhosszúsága 220 m), amely napon szárított agyagtéglából épült. A lépcsőin folyt az istenkultusz. Ellenpólusa egy Hold-piramis. A mindkettőt koronázó tp-felépítmény természetesen elpusztult. A téglák azért is jó állapotban maradtak fenn, mert vörös v. fehér vakolattal voltak bevonva (gyakorta freskókkal is díszítették). A kultikus központ 11 km² kiterjedésű. A 2 piramis között hatalmas dísztér és felvonulási út húzódik, amely a város É-D tengelyét jelöli. A teret és az utat tp-ok, paloták és lakóházak szegélyezték. A romváros területe 18 km². Kr. u. 300 k. a várost bőv., elsősorban lakóhely lett (a kultuszközp. körül), amelyben akár 250.000 lakos is lakhatott. Ebben az időszakban főként palotákat építettek, és valódi freskókkal (istenábrázolásokkal) díszítették őket. A teotihuacáni kultuszban az esőisten Tlaloc, a tűzisten Huehuetéotl és Quetzalcoatl, a tollaskígyó megkülönböztetett szerepet játszott. 260 napos ünnepnaptáruk és kezdetleges jelképírásuk volt. 600 k. a város elvesztette jelentőségét. Vsz. É-ról jött harcos törzsek égették föl. - 3. Mixték kultúra. A betolakodók összevegyültek a meghódított néppel, átvették magasabb kultúráját és mixtékeknek nevezték őket. Hamarosan megjelentek a Holula és Sinaloa közötti ter-ten, és befolyásuk Belizéig terjedt. Kifejlesztettek egy képírást, amely alapvetően különbözik a maják hieroglifa-írásától (→maja kultúra). Ez az írás az ún. mixték „hajtogatott könyvekben” (leporellókban) található (melyeknek stílusát és technikáját később az aztékok átvették). Ezáltal válik ~ sp-ok előtti világa számunkra is hozzáférhetővé. Ezért velük kezdődik ~ történelmi kora is. A Codex Vindobonensisben maradt ránk (1520: hozták Eu-ba) 52 oldalon az ősidőkre és az istenek keletkezésére vonatkozó mixték tradíció. -

4. Totonák kultúra. A ~i-öböl partján a tájin-kultúra utódai a szintén É felől behatoló totonákok. Kultúrájuk szinte „barokk” vonásokat mutat: derűs táncok, vidám dalok, „nevető istenek” jellemzik ezt a ~i alföldi kultúrát. De másik oldala is van: vannak olyan figurák, amelyeknek a feje középen ketté van osztva. Az egyik oldalon emberi arc, a másikon a halál (a semmi). A totonákok terjesztették el a kultikus labdajátékot is, melynek alapját kozmikus és mitikus elképzelések adják: a repülő labda a Napot testesíti meg, a mindig É-D irányú játéktér az eget és az alvilágot, ill a telet és a nyarat példázza (vegetációs ünnepek). A legyőzött csapat kapitányát (ha a reliefeket helyesen értelmezik) a játék után áldozatként megölték. - 5. Tolték kultúra. A toltékok és chichimekek a nahua-nyelvcsoporthoz tartoznak, és a mixtékeket és totonákokat nonohualca, 'némák, más nyelvűek'-nek nevezték. Az ő múltjuk egyben az aztékok múltja is, akik a mondabeli korban Tollanban (Tula), ~ É-i részén élt toltékoktól származtatják magukat. A félig mitikus (v. utólag istenné tett) hódító Mixcoatl (felhőkígyó) 900 k. behatolt seregeivel ~ magasvölgyeibe, és ott letelepedett. Az itt talált kultúrát (Teotihuacán!) beillesztették saját hagyományukba, olyan formában, hogy a hódítók úgy tekintik a piramisokat és a tp-okat, mint amit istenek és óriások építettek. A toltékok úgy hitték, hogy az „ötödik Nap” korában élnek. A 4 elmúlt kort az istenek teremtették, és ellenségeik mindannyiszor elpusztították. A toltékokkal, a „művészek és építőmesterek” népével kezdődik a „klasszikus kor utáni periódus” ~ban. A hagyomány szerint a toltékoknak 10 kir-a volt. Az 5. volt Quetzalcoatl (tollaskígyó) papkirály, aki ezt a régi ~i istennevet vette föl (vö. a Teotihuacán-kultúrával!). A vetélytársával, Tezcatlipocával ('füstölgő tükör'; egy chichimék csoport törzsi istene) vívott harcban alulmaradt, és híveivel együtt menekülnie kellett. Ebben a mondában vsz. a toltékoknak Yukatánba telepedése csapódott le. Mindenképpen ebből az egymással vetélkedő két kir-ból lett nemzedékek során az emberáldozat tézise és antitézise: az emberáldozatot megvető Quetzalcoatl harcol a vérszomjas Tezcatlipoca ellen. 1168: a ~i felföldre ismét behatoló barbár hódítók elpusztították Tollant, a toltékok fővárosát. -

6. Chichimék kultúra. Törzsi nevük jelentése 'a kutyák fajtájából valók', ami vsz. egy totemállatra vezethető vissza. Vezérük, Xolotl alatt (akit később az alvilág isteneként tiszteltek) elűzték a toltékokat és megalapították Tenayuca, majd Texoco városát. A tó melletti helységek és a későbbi azték város, Tenochtitlan (a mai Mexico City) csatornarendszere fejlett kultúráról tanúskodnak. - 7. →aztékok. -

II. Az újkorban,1518-21: ~t F. Cortez hódította meg, 1530: sp. gyarmat. 1821: független orsz., 1824: 31 tagállamból szöv. közt. 1823-67: 36 alkotmánya és 72 államfője volt. 1845-48: az USA ~ É-ÉK-i részét, ter-ének kb. felét elfoglalta. - Az indiánok közti missz-t 1523: a ferencesek, 1526: a domonkosok, 1533: az ágostonos remeték kezdték, 1532: a domonkosok, 1535: a ferencesek, 1545: az ágostonosok szerveztek önálló rtart-t. A jezsuiták 1600 u. kezdték →redukcióik szervezését. - ~ térítése teljes eredménnyel járt: a népesség kat. lett, az őslakosság (É-Amerikával és Kanadával ellentétben) szinte teljesen megmaradt. A sp. kormány az őslakosokat jobbágyként (valójában rabszolgaként) rendelte alá a bevándorolt sp. földesuraknak, ami ellen 1528-46: ~ első pp-e, Juan de →Zumárraga OFM, 1544-66: →Las Casas OP chiapai pp. vette föl a harcot. Később a ~i pp-ök zsinatokon is tiltakoztak a rabszolgaság ellen, s az fokozatosan meg is szűnt. A 17-18. sz: sajátos mexikói stílusban tp-ok, isk-k sokasága épült. Mexico városában nyílt meg az Újvilág első egyeteme. A sp. udvar kizsákmányoló képviselőinek és a bennszülötteket védelmező misszionáriusok szembenállása előbb a jezsuiták kitiltásához (1767) és üldözéséhez, később szabadságmozgalmakhoz vezetett. Miguel Hidalgo pap vezetésével ~ 1810: elszakadt Spo-tól. A forr. mozgalmak azonban kalandorokat is vonzottak ~ba, akik hatalomhoz jutva az Egyh. ellen fordultak, mert az őket is akadályozta önző terveik megvalósításában. Mivel a papság szembehelyezkedett az egyházromboló irányzatokkal, a hatalomra került radikálisok nyílt egyházüldözést kezdtek, amit támogatott az USA, mely a felforgatóknak fogta pártját. Ennek következtében ~ É-i fele a legértékesebb olajtelepekkel amerikai kézbe került. Benito Juarez rablóvezér agyonlövette az 1864-67: uralkodó Habsburg Miksa cs-t, diktatúrát, majd 1874: vallásüldöző alkotmányt vezetett be. Az Egyh-at és az áll-ot szétválasztottták, az egyh. vagyont államosították (értékének 5 %-áért „eladták”), a szerz-eket száműzték, a klérusnak az egyh. ruha viselését is megtiltották. - Az 1877-81: és 1884-1911: uralkodó Diaz Porfilio diktatúrája idején az Egyh. tűrhetőbb helyzetbe került; 1877 u. a régi r-ek visszatérhettek, 1911-13: kat. nemz. párt alakult. 1911-25: az új diktátor, Carranza ismét új alkotmányt adott, mellyel meg akarta semmisíteni az Egyh-at. Betiltotta a kiskorúak hitoktatását, a vallást védő sajtót, a papságot megfosztotta állampolgári jogaitól, kötelezővé tették a polg. házasságot. Mindezt valójában utóda, 1925: Calles Plutarco Elia valósította meg. A kat-okat elbocsátották az áll. hivatalokból, a kat. sajtót fölszámolták, 1927. VII: az egyh. javakat államosították, a külf. papokat kiutasították, VIII: bezárták az isk-kat és tp-okat, a vallási szert-ok nyilvános gyakorlatát betiltották. 1920-35: 5300 (köztük 300 pap) vt-ja lett az üldözésnek (→mexikói vértanúk). Ezért XI. Pius p. 1926: interdiktum alá helyezte ~t, amit csak 1929: Calles visszavonulásakor oldott fel. 1929: a kormány és a ppi kar között bizonyos megegyezés jött létre, de a feszültség megmaradt 1940-ig, amikor Ávila Camacho eln. a ~i nép vallásos érzületét tiszteletben tartó pol-t kezdett. -

III. Érsségei és ppségei: 1525: Puebla de los Angeles (1903-ig Tlaxcala néven, 1903: érsség), 1530: México (1546: érsség), 1535: Antequera (1891: érsség), 1536: Morelia (1924-ig Michoacán néven, 1863: érsség), 1539: San Cristóbal de las Casas, 1548: Guadalajara (1863: érsség), 1561: Yucatán (1906: érsség), 1620: Durango (1891: érsség), 1777: Monterrey (1922-ig Linares és Nuevo León néven, 1891: érsség), 1779: Hermosillo (1959-ig Sonora néven, 1963: érsség), 1854: San Luis Potosí (1988: érsség), 1863: Jalapa (1951: érsség), León, Querétaro, Tulancingo, Zacatecas, Zamora, Chilapa (1989: Chilpancingo-Chilapa), 1870: Tampico, 1880: Tabasco, 1881: Colima, 1884: Culiacán, 1891: Chihuahua (1958: érsség), Cuernavaca, Saltillo, Tehuantepec, Tepic, 1895: Campeche, 1899: Aguascalientes, 1902: Huajuapán de León, 1913: Tacámbaro, 1922: Huejutla, Papantla, 1950: Toluca, 1957: Ciudad Juárez, Tapachula, Torreón, 1958: Acapulco (1983: érsség), Matamoros, Mazatlán, 1959: San Andrés Tuxtla, Tlaxcala, Ciudad Obregón, 1960: Texcoco, Ciudad Valles, 1961: Autlán, Tula, 1962: Tehuacán, Apatzingán, Linares, Tuxpan, Veracruz, 1963: Tijuana, 1964: Tlalnepantla (1989: érsség), Ciudad Altamirano, Tuxtla Gutiérrez, Ciudad Victoria, 1966: Mexicali, 1972: Ciudad Guzmán, San Juan de los Lagos, 1973: Celaya, 1979: Tuxtepec, Cuautitlán, Netzahualcóyotl, 1984: Atlacomulco, Coatzacoalcos, 1985: Ciudad Lázaro Cárdenas, 1988: La Paz en le Baja California Sur, 1989: Nuevo Laredo, 1992: Tlapa, Parral, 1993: Tarahumara, 1995: Ecatepec, 1997: Matehuala, 2000: Córdoba, Nuevo Casas Grandes, Orizaba. - Prelatúrái: 1962: Jesús María, 1964: Mixes, 1966: Madera (1995: Cuauhtémoc-Madera), El Salto, 1970: Chetumal (1996: Cancún-Chetumal), 1972: Huautla. - II. János Pál p. 1. és 47. apostoli útján 1979. I-II, ill. 1990. V. 6-14: ~ba látogatott. **

LThK VII:381. - Földünk 1978:356; 2000:258. - Kiss 1978:420. - NCE IX:770. - AP 2002.