Magyar Katolikus Lexikon > M > Medárd


Medárd, Szt (Vermandois, St-Quentin, Fro., 500 k.-Vermandois, 560): püspök. - Atyja frank, anyja gall-római nemzetségbeli nemesi családból származott. Szülővárosát egész életében nem hagyta el, itt tanult, itt sztelték pappá. Messze földön híre volt jótékonyságának, mely még rablókkal szemben is megmutatkozott. Följegyezték, hogy egy éjszaka valaki meglopta a szőlejét, de eltévedt és megfogták. Másnap ~ elé vezették, aki zsákmányával együtt elbocsátotta. Ugyanezt tette azokkal, akik egy marháját és a méheit lopták el. 545 k. a város pp-e lett. ~tól kapta a fátyolt Szt Radegundis kirnő, aki testvérgyilkos férjétől, Klotártól menekülve apáca akart lenni. - A később megtért Klotár kir. Soissonba vitette ~ testét, Sigbert kir. baz-t épített a sírja fölé. Tiszt-e Fro-ban terjedt el. Ü: jún. 8. - A munkások, napszámosok, méhészek védősztje, jó termésért, esőért, a szőlőért, foglyok szabadulásáért fohászkodnak hozzá, láz, fogfájás ellen kérik oltalmát. - A néphagyomány szerint ~ napján kezdődött a →vízözön. Eu-szerte időjárási regulák fűződnek a naphoz, mely →negyvenes nap. Ha aznap esik az eső, a köv. 40 napon hasonló lesz az időjárás; ha nem esik, akkor 40 napos szárazság következik. A 40 bibliai szt szám. Utólag született mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szt pp. intelmeire, ezért ~ imádságára 40 napos eső mosta szét őket. - A m. népi kalendáriumban az utolsó fagyosszent, ezért szőlő- és gyümölcspatrónus. A szegedi nép ajkán Merdád, Merdádus. A göcsejiek a termésre is következtetnek: ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz. Eleki és Pincehely népe is - az ált. eu. hagyománynak megfelelően - ~ napjához köti a vízözönt. ~ napja Vág (Sopron vm.) falunak jégverés elleni fogadalmi ünnepe. Jászberény népe nyilván szintén fogadalomból, jó időjárásért könyörögve állította a nagykátai országúton ~, Orbán és Donát közös szoborkompozícióját (1749). Az 1703: alakult egri kádár céhnek Orbán és ~ volt a patrónusa. **

Mathieu, P.-F.: Histoire des miraculés et de convulsionnaires de Saint-Medard. 2 éd. Paris, 1864. - MN IV:278. - BS IX:262. - Bálint I:431.