Magyar Katolikus Lexikon > M > Maros megye


Maros megye (rum. judeul Mures, ném. Komitat Mieresch), 1919. jan.-1940. szept., 1944. okt.-1952. szept. 24.: rumén közigazgatási terület Erdélyben. - A →trianoni béke →Maros-Torda vármegye teljes ter-ét (1919: 4203 km²) Romániának adta. Közig-át az átvétel után némileg módosították. É-on Naszód és Cimpulung, K-en Nyámc és Csík, D-en Udvarhely és Kis-Küküllő, Ny-on Torda és Kolozs megye határolta. Székhelye: Marosvásárhely. ~hez csatolták Teke és Mezőörményes környékét Kolozs megyétől, néhány szomszédos falut Tordától: Mezőpete, Mezőújfalu, Marosorbó, Mezőszentmargita, Oláhdellő, Magyardellő, Mezőgerebenes, Kerelősóspatak, Mezősályi, Mezőuraly, Kis-Küküllőtől: Nagyteremi, Kisteremi, Teremiújfalu, Nagycserged, Kiseserged; Csík megyétől Salamás, Galócás falvakat, Udvarhely megyének adták a Kis-Küküllő-völgyét Kelementelke és Kibéd között. E változások célja: a m. lakosság kisebbséggé tétele. 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntéssel ~ (kivéve Mezőbánd egy határrészét, Mezőpagocsát, Nagyölyvest, Székelysóspatakot, Székelyuralyt, melyeket Kolozs-Torda megyéhez osztottak), visszakerült Mo-hoz. Az újjászervezett Maros-Torda vm-hez (4574 km²) sorolták be a Kis-Küküllőből Mo-hoz visszacsatolt 7 falut, Kolozs vm-től a tekei járást, s néhány Udvarhely vm. falut. 1944. X: a szovjet hadsereg erdélyi bevonulásával visszaállították a II. bécsi döntés előtti állapotokat. - 1952. IX. 24: ~ ter-ének kiegészítésével, Marosvásárhely székhellyel alakították meg a →Magyar Autonóm Tartományt, mely 1960. XII. 24-1968. II. 17: →Maros-Magyar Autonóm Tartomány néven létezett az új közigazg. reformig, mely visszaállította - a m-okat ismét megosztó határokkal - a megyerendszert. Az egykori Maros-Tordából Maroshévízt →Hargita megyéhez kapcsolták, hozzácsatolták Kolozs, Torda-Aranyos, Alsó-Fehér, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő és Udvarhely vm. részeit. 1968: Marosvásárhely és Segesvár (a v. Nagy-Küküllő vm. székhelye), 1993: Szászrégen városa municípiumi rangot kapott. - Népessége 1920: 386.234 fő (166.895 m., 170.221 oláh, 33.390 ném., 15.728 egyéb, 10.633 zsidó/jiddis nemzetiségű); 1930: 425.721 fő (188.928 m. anyanyelvű, 176.990 m. nemzetiségű; 185.654 oláh anyanyelvű, 185.367 nemzetiségű; 33.661 ném. anyanyelvű, 33.379 nemzetiségű; 17.478 egyéb anyanyelvű, 29.895 nemzetiségű; 7014 jiddis anyanyelvű, 11.449 nemzetiségű; 9528 cigány anyanyelvű, 17.444 nemzetiségű; 48 ukrán/ruszin anyanyelvű, 71 nemzetiségű; 48 szerb anyanyelvű, 66 nemzetiségű; 172 tót anyanyelvű, 196 nemzetiségű); 1977: 605.345 fő (268.251 m., 197.205 oláh, 18.807 ném., 21.082 egyéb [646 zsidó/jiddis, 20.019 cigány, 53 ukrán/ruszin, 16 szerb, 26 tót] nemzetiségű); 1992: 610.053 fő, ebből anyanyelve/nemzetisége szerint: 252.651/252.651 m; 331.160/317.541 oláh, 4214/4588 ném., 19.082/35.273 egyéb (18/199 zsidó/jiddis; 18.889/34.798 cigány; 22/41 ukrán/ruszin; 14/12 szerb; 7/11 tót). 88

Atlas istoric. 1971:102. - Vofkori 1996:72. - Varga E. 1998:301.