Magyar Katolikus Lexikon > M > Marius Victorinus


Marius Victorinus (†362 után): keresztény római rétor. - Az újplatonikusok írásainak olvasása révén talált utat a kereszténységhez. 355: keresztelkedett meg. Megtérésén „Róma elcsodálkozott, az egyház pedig felujjongott” (Szt Ágoston). A római arisztokrácia hazafiságból ragaszkodott a pogány múlthoz, ezért váltott ki oly nagy meglepetést ~ megtérése. - Az előkelő rómaiak ekkor már büszkén vallották anyanyelvüknek a latint, a gör. nyelv ismerete veszített jelentőségéből. ~ (mint egykor Cicero és Seneca) lat-ra fordította a gör. filozófusok műveit, hogy megközelíthetővé tegye azokat görögül nem tudó honfitársainak. Leford. Porphüriosz Iszagógéját, ford. Arisztotelésztől és Plotinosztól, ezáltal megakadályozta a lassan teljesen latinizált Nyugat elszigetelődését a gör. fil-tól. ~ →Boëthius előfutárának tekinthető. - Megkeresztelkedése után 3 munkát adott ki a →niceai hitvallás védelmében: A homoúsziosz elfogadásáról; Az isteni Ige születéséről; Áriusz ellen, melyekben elsősorban észérveket vonultatott fel az ortodox hit mellett. Az újplatonikus szellemmetafizika alapján bizonyította, hogy az Atya és Fiú viszonyának jelölésére az egylényegűség a legmegfelelőbb kifejezés. 3 himnuszt írt a Szentháromsághoz, egyszerű, nemes prózában. Kommentálta a Gal, Ef, Fil-t, Szt Pál ap. leveleit szó szerinti értelemben magyarázta, a szöveg pontos kifejtésére törekedett. **

Vanyó 2000:655.