Magyar Katolikus Lexikon > M > Malakiás


Malakiás (héb. 'Jahve küldötte, hírnöke'): kispróféta. - A próféták között a 12., az utolsó az író próf-k közül (→Malakiás könyve). Kr. e. az 5. sz. első felében, Ezdrás és Nehemiás reformja előtt működött. A társad. és a papság züllöttségét látva hirdette: „eljön Jahve bíróként, és mindenért megfizet” (Mal 2,17-3,5); Illés próf. eljön Jahve napja (az →Úr napja) előtt (3,22). - Ikgr. Jövendölésére utalva (3,1) attrib-a az angyal (amiens-i szegyh. Mária-kapuja). **

BS VIII:570. - Kirschbaum III:145. - Sachs 1980:292. - BL:1149. - Rózsa II:292.

Malakiás, Armaghi, Szt (Armagh, Íro., 1094/95.-Clairvaux, Fro., 1148. nov. 2.): püspök. - Szülei halála után Eimar remete nevelte. 25 é. korában pappá szent. Lismore-ban Szt Malkus (1047-1135) pp. tanítványa, majd a lismore-i egyhm-ben működött. 1123: rendbehozta a nagybátyjától ajándékba kapott bangori kolostort, s vezette a közösséget. 1124: Connor pp-e. 1127: egy támadás nyomán Lismore-ba menekült, majd Iveagh-ban telepedett le. Hamarosan visszatért, új ppi székhelyet hozott létre Bangorban, s kolostort alapított ágostonos knk-oknak Bangorban v. Downpatrickban. 1139: Rómába utazott. Útközben Clairvaux-ban találkozott Szt Bernáttal, aki barátja és életrajzírója lett. A ciszt-ek szigorú fegyelme mély benyomást gyakorolt ~ra, hazatérve novíc-okat küldött Clairvaux-ba. A pápától Rómában kapott megbízás alapján 1148: zsinatot tartott Inishpatrick szigetén, majd újra Rómába indult, de Clairvaux-ban halálosan megbetegedett. Szt Bernát karjai közt hunyt el. Reformját csak halála után hajtották végre, az ír egyház mai szervezete elsősorban ~nak köszönhető. - III. Kelemen p. (ur. 1084-1100) 1190: avatta sztté. Ü: nov. 3. **

Kirschbaum VII:473. - BS VIII:573. - SzÉ 1988:570.