Magyar Katolikus Lexikon > M > Magyar Háromkirályok


Magyar Háromkirályok: Szt István, Szt Imre és Szt László. - A Szentírásból kölcsönzött kifejezés (vö. Mt 2) arra utal, hogy amint a →Háromkirályok eljutottak az újszülött Jézushoz, úgy vezette népét az Árpád-ház első 3 szt királya a kereszténységre. - Amikor a →San Stefano Rotondo óker. tp-ot V. Miklós p. (ur. 1328-30) a m. pálosoknak ajándékozta, egyúttal a ~at a baz. társpatrónusává nyilvánította. István, Imre és László ereklyéiből jutott az aacheni magyar kápolna és a kölni Makkabeus-tp. számára is. A mo-i zarándokok imádkoztak előttük, és hatalmas viaszgyertyát ajánlottak föl. - Ikgr. A kk-ban igen gyakran ábrázolták a 3 szentet együtt, tudatosan ~ként: Almakerék (14. sz.), Bélakorompa (1516), Háromszlécs (16. sz. eleje), Magyarremete (14. sz.), Mezőtelegd (14. sz.), Szepeshely (főoltár, Mária halála-oltár, 1470). Kristyór és Ribice (Hunyad vm.) g.kel. rumén tp-ának ~at is ábrázoló cirill fölírású falképe Stefanescu szerint a 14. sz. végén, ill. 1417: készült. - Faszobrok: Káposztafalva (1516), Kassa (1470), Szepeshely (1499). A ~ Gyöngyöspatáról származó barokk képe az egri szem-ban. - Később a ~ fogalma háttérbe szorult, s a magyar sztek között ábrázolták együtt őket. **

Bálint I:212; II:196.