Magyar Katolikus Lexikon > M > Magna Hungaria


Magna Hungaria (lat. 'Nagy Magyarország'): óhaza a Volga és az Ural között. - Bolgár és kun menekültek elbeszélték, hogy a Volga és az Ural között magyar nép él, ezért Béla ifjabb kir. (utóbb IV. Béla, ur. 1235-70) Benedek, Márton, Ottó és Szirák domonkosokat elküldte fölkutatásukra. Csak Ottó tért vissza, aki megtalálta a volgai m-okat, de részletes beszámolója előtt meghalt. - Béla 1235: újabb 4 domonkost küldött K-re. A mondott helyen →Julianus barát megtalálta őket, s hetekig élt közöttük. Azok tiszta m. nyelven beszéltek, s már több mongol támadást vertek vissza. A Volga és Káma vidékét Julianus nevezte el ~nak. IV. Béla visszaküldte Julianust, hívja el a volgai m-okat, de 1237: Batu mongol kán támadása szétszórta őket, egy részük a Kaukázusba menekült. - Julianus barát után a ~ kifejezést főként ferences utazók (pl. Giovanni del Piano del →Carpini, Benedictus Polonus, →Rubruk) használták. Beszámolóik szerint ~ a Volga középső folyása mentén, a volgai bolgárok és tatárok országának szomszédságában létezett. Az ottmaradt m-okról azután csak a mazsar, mozsar népnév és helynevek maradtak meg nyelvészeti adatként. 2002-ig rendszeres m. régészeti föltárása nem történt. 88

Bakay Kornél: Feltárul a múlt? A múlt jövője. Bp., 1989. - Padányi Viktor: Dentu Magyaria. Veszprém, 1989. - Sessiones Sectionum. Historica, archaeologica, anthropologica 1990:160. (Fedorovna: Silverware of ~) - EH II:391. - Bakay Kornél: Kik vagyunk, honnan jöttünk? Szombathely, 1997.