Magyar Katolikus Lexikon > M > Mátyusföld


Mátyusföld, Mátyus földje: néprajzi táj a volt Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól, a Hegyalattól keletre a Vágig terjedő sík vidék, amely a Vízközt is magában foglalja. - Néprajza alig kutatott, ezért gyakran hozzászámítják a Duna balparti volt Komárom és Esztergom vm-t is, Ennek ismertebb községei: Naszvad, Martos, Ógyalla, Bátorkeszi, Párkány, Kéménd. - Lakossága a honfoglalás óta m., É-i sávján folyamatosan gyarapodóan tót, főként a betelepítésük és a m-ok 1945-47-es üldözése óta (→kitelepítés). A ~ön évszázadokig majorsági gazdálkodást folytató kiterjedt uradalmak alakultak ki, melyek értékesítési lehetőséget találtak a környező városokban (Pozsony, Bazin, Modor, Nyitra, Szentgyörgy). Aprófalvas települései között mezővárosok (Szenc, Szered, Vágsellye) alakultak ki. 88

Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai Martoson. Bp., 1944. - Bakos József: ~i gyermekjátékok. Uo., 1953. - Kósa-Filep 1975:141.