Magyar Katolikus Lexikon > M > Mátyás


Mátyás (a héb. Mattanjah, Mattitjah, 'Isten ajándéka' szóból; lat. Matthias), Szt: apostol, vértanú. - Az ApCsel 1,15-26 mondja el, hogy a Karióti Júdás helyébe sorsvetéssel, vsz. a →hetvenkét tanítvány közül (vö. Lk 10,1) választották a →tizenkettő közé. Mivel a kiválasztás szempontja volt, hogy az ap-nak a föltámadás tanújának kell lennie, ~ vsz. találkozott a föltámadott Krisztussal. Az →apostolok oszlása után Etiópiában, más hagyomány szerint Palesztinában a zsidók között hirdette az evang-ot, s lett vt. - Több apokrif irat fűződik a nevéhez: Mátyás hagyománya vagy evangéliuma, Mátyás apostol cselekedetei. - Ü: Rómában febr. 24., Milánóban febr. 7., a bizánci szert-ban aug. 9. - Mint ált. az ap-ok, ~ is védőszentje a teológusoknak, hittanároknak, misszionáriusoknak stb. Ezen kívül oltalmát kérik az ácsok, cukrászok, szabók, szerkovácsok. - Ikgr. Az ap-ok sorában hosszú, fehér szakállal ábrázolták. Attrib-ai: szekerce (vtságának eszköze), alabárd, kard, kereszt, lábánál kő. Az ap. között csak a mennybemenetel utáni képeken szerepel: pünkösdkor, Mária elszenderedése- és mennybevitelekor. A tizenkettő ábrázolásain gyakran Szt Pál áll ~ helyén. - Mo-on a 14. sz: jelenik meg okl. keltezésében. Hazai tiszt-e vsz. a kk. aacheni m. zarándoklatokkal függ össze, melyek ~ trieri ereklyéit is útjukba ejtették. Az Érdy- és a Debreceni kódexben olvashatunk ~ról. Egyetlen ismert patrocíniuma a vágújhelyi kpna. - Önálló kk. ábrázolását nem ismerjük, de az ap-ok oltárain látható (Kassa, Késmárk, Szepesszombat). A névnek Mo-on Mátyás kir. adott tekintélyt, aki az ünnep vigiliáján született. - A néphagyományban →jégtörő Mátyás. Napjához országszerte időjárási regulák fűződnek: ~ ront, ha talál, ha nem talál, csinál (jeget). - Néhány kalendáriumhoz kötött történetnek ~ is hőse. A mohácsi m-ok mesélik, hogy az Úr városukba küldte ~t jeget törni, a szekcsőiek azonban eléje állottak, pálinkával itatták, ami után ~ visszafordult, a várvavárt jégtörés elmaradt. Ezután Isten Gergelyt küldte a földre, őt meg a báriak borral tartották vissza. Most már az Úr nevelőapját, az igaz Józsefet küldte a tavaszváró emberek közé, aki azután baltájával meg is törte a Duna jegét. - A ~ napján tojt lúdtojás, a mátyástojás egyes helyek hiedelme szerint különösen termékeny, másutt épp ellenkezőleg, nem kerül a lúd alá, mert mögugrik a liba alól. - A göcsejiek az e napon fogott halra ezt mondják: megfogtam Mátyás csukáját. Ettől egész éven át szerencsés halászatot remélnek (a csukát a régi szegedi halászok is szt halnak tekintették). **

MN IV:271. - Kirschbaum VII:602. - BS IX:150. - Sachs 1980:258. - Bálint I. - BL:1179.

Mátyás, Habsburg (Bécs, Alsó-Au., 1557. febr. 24.-Bécs, 1619. márc. 20.): német-római császár, magyar (e néven II.) és cseh király. - II. Miksa (ur. 1564-76) fia. 1578-81: Németalföld, 1593-tól Alsó-Au. kormányzója. 1606: a Habsburg család tagjai a megzavarodott Rudolf helyett a család fejévé nyilvánították, e minőségében irányította a →Bocskai Istvánnal folytatott béketárgyalásokat. szövetkezett a m. nemesekkel, akik a →bécsi béke pontjainak teljesítése ellenében támogatást ígértek neki, továbbá az osztrák és a morva rendekkel. Sereggel vonult Rudolf ellen, s 1608. VII. 25: a liebeni egyezményben lemondatta Au-ról, Mo-ról és Morvao-ról. XI. 19: Pozsonyban m. kir-lyá koronázták. 1610: Rudolf megpróbálta kizárni a cseh korona örökösödéséből, de miután az ausztriai prot-ok is kiharcolták a szabad vallásgyakorlatot, 1611. III. 24: Cseho. trónjáról is lemondott ~ javára. 1612. I. 20: bátyja halálával ~ ném-róm. cs. - Eredménytelenül próbálkozott a monarchia vallási, nemzeti és szociális feszültségeinek megoldásával. 1618. V. 23: a prágai defenestratióval megkezdődött a →harmincéves háború. - Mo-on 1608. XI. 15: a rendek kiváltságaik megerősítésére bírták. 1612: →Báthori Gábor veresége után Erdélyt szerette volna megszerezni. Ba.J.

Meyers XV:757. - Gonda-Niederhauser 1977:74. - Mo. tört. III:745.

Mátyás, Rátót nb. (1200 k.-Muhi, 1241. ápr. 11.): prímás-érsek. - Apja Rátót somogyi ispán, nagybátyja Gyula országbíró és vajda, bátyja Domokos tárnokmester. ~ a kir. udvarban nevelkedett és pap lett. 1224: zágrábi prép. 1224-35: az ifj. kir. kancellárja, 1235-37: kir. kancellár. 1238. I. 29: váci mpp., 1239. XI. 2-29: az esztergomi kápt. érs-ké választotta. ~ az első, akit kir. okl. prímásnak nevez. A p. 1240. III. 6: erősítette meg. IV. Béla engedélyével megkezdte Esztergom-Víziváros építését. Rátóton monostort alapított. A →muhi csatában esett el. - Utóda a kir. kancellárságban 1238. I. 29: Báncsa István, az ifj. kir. kancellárságában 1257: Fülöp; Vácott 1240: és Esztergomban (hol széke 1241. IV. 11-1243. VII. 7: üres) 1242: Báncsa István. 88

Török 1859:38. - Mendlik 1864:28. (21.) (1239-41: esztergomi érs.), 73. (1238-39: váci pp.) - Gams 1873:383. (1238-1239. XI. 29: váci pp.), 380. (1239-41: érs.) - Pauler II:645. - Eubel I:511. (1238: váci pp.), 464. (1240. III. 6: esztergomi érs.) - Chobot II:469. - MTK I:146. - Schem. Strig. 1918:XXIV. (22.); 1982:36. (23.) - Schem. Vac. 1970:111.

Mátyás (13. sz.): megyéspüspök. - IV. Béla adománylevelének záradéka 1263. I. 21: említi váci mpp-ként. Chobot szerint 1259-62: váci mpp. - Utóda 1262: Fülöp. 88

Gams 1873:383. (1259: váci pp.) - Pirhalla 1899:20. (1234-58: szepesi prép. 1239: követséget vezetett Rómában, mely a megürült esztergomi székre IX. Gergelytől Rátót nb. Mátyás váci pp-öt kérte.) - Eubel I:511. (1259: váci pp.) - Chobot II:476. - Schem. Vac. 1970:115.

Mátyás Anna Teréz, FMMN (Pusztasomorja, Moson vm., 1907. júl. 17.-Bp., 1945. jan. 3.): szerzetesnő. - 1934. V. 17: Bpen lépett a →Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába, fogadalmát 1936. VIII. 15: uo. tette. Bombázás következtében halt meg. r.k.

Mátyás Flórián (Detrehem, Torda vm., 1818. máj. 3.-Pécs, 1904. ápr. 2.): nyelvész, történetíró. - Eszéken, Pécsett, Páduában és Zágrábban tanult, jogot végzett. Pécsett telepedett le, ahol 1840-48: ügyvéd. 1859. I. 24: a pécsi r.k. főgimn. lat-gör. nyelv és irod. tanára. 1861: Baranya vm. első aljegyzője, néhány hónapi szolgálat után lemondott állásáról, azután csak nyelvészeti és tört. kutatásainak élt. - 1858. XII. 15: az MTA Bölcs., Társad. és Tört. Tud-ok Oszt. tagja (1883. V. 16: átment a Történettud. Aloszt-ba); 1898. V. 6: r. tagja. - Írásai: M. Nyelvészet (I. 1856: M-árja nyelvhasonlatok); Akad. Értes. (1859. III: A hasonlító nyelvészetről, tekintettel a m. nyelv ékirati fontosságára; 1868: A nyelvtört. tanulm-ok szükséges voltáról, 1869: Jelentés a Veszprémben, Szatmárt és Esztergomban felkutatás céljából tett tud. utazásról, kivonat; Péter király származása, kivonat; Gizela szent István felesége védelme, I. Géza király 1075. eredeti oklevele nyomozásáról; 1870-71: Anonymus időkoráról; 1875: Egyházviseleti régiségek; 1878: Béla király névtelen jegyzőjéről; 1898: Chronologiai birálat egy honfoglalás előtti hadjáratról No-ban); Nyelvtud. Közlem. (III. 1875: Régi m. családi és időnevezetek, IV. 1876: M. nyelvritkaságok); Századok (1886: Nyilt levél a szerk-höz a Magyar történeti kutfők IV. köt-e ügyében, 1894: M. tört. problemák, Diplomatiai vitatkozások, 1895: Szt István kir. kanonisatiója); EPhK (1889: Nyelvtört. szótár, 1893: Nyelvtört. szótár kisérlet); Kath. Szle (1896: Korunk tört-írói) - M: Magyar-árja nyelvhasonlatok. Pécs, 1857. - A m. nyelv finnitési törekvések ellenében. Uo., 1857. - Észrevételek finnező véleményre. A m. ősvallásról, nyelvészeti viták, és újabb magyar-árja nyelvhasonlatok. Uo., 1858. - A Keleti adomák rokonnemű keresztény példákkal hasonlítva. Ifj. képzésül közli ... Pest, 1858. - A hasonlító nyelvészetről tekintettel a magyar nyelv ékirati fontosságára. Akad. székfoglaló. Uo., 1859. (M. Akad. Értesítő III.) - M. nyelvtud. 1. füz. A m. birtokviszony. Nyelvszabályozási munkálat. Függelék: Az 1859. VII. 7. olvasott akad. székfoglaló beszéd. Pécs, 1860. II. füz. Akad. értekezések igazításul és potlékúl a Magyar nyelv szótárához. Uo., 1863. - M. nyelvtört. szótár. 1-2. füz. Pest, 1868-69. - Hildegund. XII. sz. történet. Uo., 1868. - Historiae hungaricae fontes domestici. [M. Florianus névvel]. 1-4. köt. (Pars I. Scriptores. Vol. I. Vita S. Stephani regis et Emerici ducis, Vol. II. Chronica Hungarorum. 1. Magsitri P. Belae regis notarii, 2. Magistri Simonis de Keza Gesta Hungarorum, 3. Chronicon pictum Vindobonense. Ad fidem codicum recensuit, observationes, disquisitionem de aetate Belae regis notarii et animadversiones criticas adjecit. 1883. Vol. III. Chronicon Dubnicense cum codicibus Sambuci Acephalo et Vaticano, chronicisque Vindobonensi Picto et Budensi accurate collatum. Accesserunt 2. Adnotationes chronoligicae seculi XII. et XIII-i. 3. Cronicon Monacense. 4. Chronicon Zagrabiense. 5. Joannis de Vtino brevis narratio de regibus Hungariae, recensuit et praefatus est. 1884. IV. Chronica minores. Chronicon Posoniense. Magistri Rogerii Carmen miserabile. Adnotationes historicae. Ducum ac regum Hungariae genealogia triplex. Petri Ransani epitome rerum Hungaricarum. 1-3. köt. Pécs, 1884., 4. köt. Bp., 1885. - Személy kettőzések és látomások története. Uo., 1892. - Eledel és pénz csak mellékes járulékok és idézések Isten szine elé. Tört. adatok gyűjt-e. Uo., 1893. - Élet a halál után. Uo., 1893. - Történeti egyezések és tévedések. Bp., 1896. (Ért-ek a tört. tud. köréből XVI. 10.) - Pogány szokások őseinknél. Roger és Tamás esp-ek a nagy tatárjárásról. Uo., 1897. (Uaz XVII. 2.) - Egy honfoglalás előtti hadjáratról No-ban és I. Endre, Kálmán királyaink halála évéről. Uo., 1898. (Uaz XVII. 8.) - A m-ok első hadjáratai Eu-ban. Uo., 1898. (Székfoglaló. Uaz XVII. 9.) - Chronologiai megállapítások hazánk XI. és XII. sz. történeteihez. Uo., 1899. (Uaz XVIII. 5.) - Szt László és Imre kir-ok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése. Uo., 1900. (Uaz XIX. I.) 88

Várady 1896:412. - Szinnyei VIII:881. - Gulyás XVIII:688.

Mátyás József (Ajak, Szabolcs vm., 1899. júl. 13.-Debrecen, 1941. aug. 5.): g.k. igazgató-tanító. - A G.K. Tanítók Országos Egyesületének ügyvezető elnöke, a Hajdúmegyei Tanítók Egyesületének titkára, a Görögkatolikus Szemle tanítói rovatának szerk-je, melyben versei, elb-ei, tanulmányai, előadásai, bolgár és eszperantó ford-ai jelentek meg. 1929-től eszperantista, eszperantó lapok rendszeres cikkírója. A debreceni g.k. hívek körében népművelői munkát végzett. Éveken át minden vasárnap du. a g.k. isk-ban vetítettképes előadást tartott számukra. Tankv-eket írt. P.I.

Nemz. Újs. 1941. VIII. 9. - G.k. Szle 1941. VIII. 24. - Gulyás XVIII:689.