Magyar Katolikus Lexikon > M > Márton, IV.


Márton, IV., Simon de Brion (Brion, Fro.-Róma, 1285. márc. 28.): III. Miklós utódaként 1281. II. 22-1285. III. 28: pápa. - A roueni egyhm-ben főesp., Tours-ban a Szt Márton-baz. kincstárnoka. 1260: Szt IX. Lajos kancellárja és főpecsétőre. 1261: bíb. 1275-ig a p-k fro-i legátusa. Jelentős része volt abban, hogy Anjou (I.) Károly Szicília ura lehetett. A Viterbóban tartott konklávén Károly hatására választották meg. Mivel a rómaiak nem engedték bevonulni a városba, Orvietóban koronázták. Károlyt újra kinev. róm. szenátorrá és 1282: a →szicíliai vecsernye után mindent elkövetett azért, hogy Szicíliát megmentse az Anjouknak. Aragóniai III. Pétert kiközösítette és keresztes háborút hirdetett ellene. Károly Bizánc-ellenes terveit azzal is támogatta, hogy kiközösítette Palaiologosz VIII. Mihály cs-t. Ezzel azonban a II. →lyoni zsinaton 1274: létrehozott egység végleg fölbomlott. Habsburg I. Rudolffal jó kapcsolata volt. Támogatta a ferencesek lpászt. tevékenységét. - ~ erősítette meg 1281: Pármai Bonaventura raguzai érs-et, 1282: Machinaturai Gergely OFM traui, VI. 18: Tamás váradi, 1284: Paszkál nyitrai, Bertalan váradi pp-öt. - Utóda 1285. IV. 2: IV. Honorius. T.J.

LThK VII:113. - Mondin 2001:304.