Magyar Katolikus Lexikon > M > Máriavölgy


Máriavölgy, Vallis Mariae, Mariathal, Thall, v. Pozsony vm. (Marianka, Szl.): 1. pálos monostor és búcsújáró hely. I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1340-82) 1377: a pálos remetéknek adta a Thall nevű földet Borostyánkő vára közelében a Bold. Szűz tp-ával. Ekkor épülhetett monostoruk is. 1385: Mária kirnő (ur. 1382-95), 1520: II. Lajos (ur. 1516-26) gyarapította birtokaikat. 1471: Rozgonyi Lászlótól és rokonaitól Pozsonyban a Hosszú u-ban egy kőházat kaptak, mely a 19. sz: is állt (Weissmünchenhaus). A monostor neve kezdettől Thall, 1671-től fordul elő a Maria-Tal megnevezés, 1715-től gyakran ismétlődik; a 19. sz-tól Máriavölgy. - 1470 k. a nosztrei (→Márianosztra) vikárius alá tartozott. Mo. legvédettebb, ÉNy-i határszélén, Pozsony (13 km) és Nagyszombat közelében feküdt, ezért jelentősége megnőtt, amikor a rend a török és a reformáció következtében csaknem az összes mon-át elvesztette. 1562, 1571 és 1611: ~ben tartották a generális kápt-t. 1618: Bethlen Gábor, 1626: Albrecht Wallenstein katonái fosztogatták a mon-t, 1683: Thököly Imre emberei a tp. berendezését összezúzták, az épületet fölgyújtották. - 2. plébánia a v. esztergomi főegyhm. stomfai esp. ker-ében. 1786: alapították. Tp-át 1377 k. Bold. Szűz tit-ra sztelték. Mai Szűz Mária-tp-át 1700 k. építették. Anyakönyvei 1679-től. Kegyura 1880: Schaffgotsche Teréz grné. Anyanyelve 1880: szl., ném., m. - 3. búcsújáró hely. 1634: Lippay György veszprémi pp. vezetett először nagy zarándoklatot ~be. 1659-től uralkodók, főpapok, polgárok, köznemesek és a nép tömegei keresték föl a csodatevő Mária-szobrot, és számtalan ajándékkal halmozták el. Az ékszereket és drágább egyh. fölszereléseket a tp. kincstárában őrizték, az 1786-i föloszlatási leltár 384 tételt tartalmazott. A 17. sz. végétől a tp-ot és a klastromot bőv. és szépítették. 1694: a kegyszobrot őrző főoltárt, majd 1738: egy díszesebbet szteltek föl. A főbúcsú napja Kisboldogasszony (IX. 8.). 1751-82-i naplófeljegyzések szerint évente 20-80 ezren járultak itt sztáldozáshoz. A kk. gótikus tp. barokká átalakítva ma is áll. A ktor É-ról csatlakozik, de kk. részletek nem ismerhetők föl benne. 1643: 14, 1786: a föloszlatáskor 21 szerz. és Ordódy Károly generális perjel lakta. Okl-ek fönnmaradtak. -

4. Kegyszobra ülő Boldogasszony, bal térdén jobbjával áldást osztó gyermek Jézus, bal kezében kv., Mária jobbjában országalma. Eredetéről és tiszt-éről 1600 e. nincs biztos adat, Grieskircher Ferdinánd OSPPE (†1660) említi először. A népi hagyomány szerint 1030 k. faragta egy remete hársfából. A kegyszobrot a Napbaöltözött Asszony jelvényeivel díszítették, de az I. Lipót uralkodása (1657-1705) idején is forgalomban lévő máriás m. pénzek Patrona Hungariae típusát is tükrözi. 1687: a pozsonyi ogy. alkalmából a cs. is elzarándokolt ~be, ahol a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta föl a tör. alól fölszabadult orsz-ot. A koronával ékesített, festett, öltöztetett szobornak maga a cs. és felesége, Eleonóra is küldött koronát. Már 17. sz. ábrázolásain dominál öltözetén a Jézus és Mária-monogram, alatta a holdsarlóval. 3 lángnyelven a Salve Regina Mária-antifóna befejező fohászai olvashatók: O clemens, o pia, o dulcis virgo Maria! →Esterházy Imre OSPPE tervei alapján 1736: készült el a régi helyén az új főoltár, melyen a kegyszobor arany sugarú ezüst csillagba foglalva emelkedik ki a szentkútból, ahol a legenda szerint egykor megtalálták. Amikor az országot veszély fenyegette, a hagyomány szerint a kegyszobor verejtékezni látszott. - Filiációi: Vác-Hétkápolna, Árpás, Berzevice. Szlabigh Fülöp-H.F.

Kisbán II:4. - Szokolay Antal: A Mária-Talli pálos ktor fekvő iratainak tört. Bp., 1942? (licenciátusi dolg.) - Pásztor Lajos: A ~i kegyhely a 17-18. sz-ban. Bp., 1943. (Klny. Regnum 1943) -

Némethy 1894:160. - Pozsony vm. 1895:88. - Gerecze II:661. -Aggházy II:170. - Schem. Strig. 1917:193. (1796: alapították) - Radocsay 1967:20. - DAP I:278. - Szilárdfy 1994:21.