🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mária Magdolna
következő 🡲

Mária Magdolna, Bűnbánó, Szt: Lázár és Mária testvére, akit Jézus az apostolok apostolává (lat. apostola apostolorum) tett. - A Magdolna nevet →Magdala városról kapta (a lat. Maria Magdalena jelentése: Magdalai Mária). A hagyomány szerint ~ egy farizeus házában „könnyeivel áztatta Jézus lábát, hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és megkente illatos olajjal”; róla mondta Jézus: „sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett” (Lk 7,36-50). Miután hét ördög ment ki belőle (Lk 8,2), a tanítványi körhöz tartozott. A betániai vacsorán újra megkente Jézus lábát, a temetésére (Jn 12,1-8). Ott állt a kereszt alatt (Mk 15,40;. Jn 19,25). A föltámadott Krisztus először ~nak jelent meg. ~ azt hitte, hogy a kertész az, s csak akkor ismerte föl Jézust, amikor Jézus a nevén szólította. A →Noli me tangere figyelmeztetés után Jézus ~ra bízta: „Menj a testvéreimhez, és vidd nekik hírül: fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,11-18). ~ ment és átadta az üzenetet az ap-oknak, így lett az apostolok apostola. - Legendája szerint a ker-ek üldözésének kezdetén ~t és testvéreit, Lázárt és Mártát egy evező nélküli bárkán kitették a tengerre. A bárka elvetődött velük D-Fro. partjaira. Itt, Marsilia (Marseille) közelében ~ egy barlangban remeteként vezekelt és imádkozott 33 é., egyetlen tápláléka az Oltáriszentség volt, angyalok hozták neki. Imádság közben rendszeresen elragadtatásba esett, fölemelkedett a földről (→levitáció). - Ü: júl. 22. - Római tp-a Lellisi Szt Kamill (1550-1614) sírjával a kamilliánusok kegyhelye. A gyóntatószékek fölötti falfülkében a jó gyónáshoz szükséges erényekek (alázatosság, titkosság, egyszerűség, szemérmesség, hűség, könnyes bánat) allegóriái. A főhajó egyik oltárfülkéjében tisztelt Madonna-képet (Betegek Gyógyítója) a vatikáni kápt. 1668: és 1860: megkoronázta. A keresztkpnában ~ 15. sz. szobra. - Jóllehet ~, Betániai Mária és a Bűnös Asszony alakja már az óker. hagyományban eggyé forrt, a K-i egyh. megkülönbözteti Betániai Máriát és ~t. - Védősztje (lelki édesanyja) elsősorban a bűnbánóknak és vezeklőknek. Eltévedt leányok jó útra térítésével foglalkozó szerzetesr-ek, intézmények ~ oltalma alá helyezik magukat. Védősztjüknek tekintik ált. a gyógyítással foglalkozók (orvosok, gyógyszerészek), a haldoklók, pestis ellen küzdők, mozgásproblémákkal született gyermekek, továbbá drogisták, bortermelők és -kereskedők, fodrászok, fésűsök, kozmetikusok (hiúság ellen), erszény- és dobozkészítők, gyapjúnyírók, kertészek, kesztyűsök, ólomművesek, vincellérek. - Sok helyen védősztje patakoknak és forrásoknak, melyek vize a néphit szerint ~ könnyeiből fakadt. - Ikgr. A →lábmosás, →keresztrefeszítés, →kálvária, →Jézus siratása, →sírbatétel és →föltámadás képein szinte mindig látható. A kk-ban inkább a szobrászatban szerepel (Nördlingen, Szt György-tp. főoltára, 1500 k.); más sztek társaságában látható oltárszekrényeken. Bűnbánóként főként a 15. sz-tól ábrázolták, barlangban v. a pusztában térdelve, haja ruhaként borítja be (Tiziano, Szentpétervár, Ermitázs, 1566; Ribera, Madrid, Prado, 1640 k.). Ezen ábrázolásokon összetéveszthető Egyiptomi (bűnbánó) Szt Máriával (Gregor Erhart La belle allemande-ként emlegetett szobra, Párizs, Louvre, 1500/10). - A késő kk. különleges képtípusa ~ mennybevitele (G. Romano, Róma, Trinita ai Monti, 16. sz.). - A legenda viszonylag késői, itáliai kialakulásának logikus következménye, hogy első összefoglalása az 1300 k. Magdolna-tábla (Firenze, Akadémia). Ezt követően gyakoriak az önálló ~-ciklusok (Giotto, Assisi, Szt Ferenc-baz., ~-kpna, 14. sz. eleje; T. Riemenschneider, münnerstadti oltár, 1490-92). Néha fiatal, bűnös életére utalóan drága, olykor kihívó ruhában is ábrázolták. - Attrib-ai: kenetes edény, feszület, koponya, kv. -

Mo-on ~ ünnepét legrégibb misenaptáraink számon tartják. Alakja megjelenik lit. misztériumjátékainkban (→Jézus keresése). Kultusza vsz. D-ném. ktorok közvetítésével terjedt. Földolgozta az unit. Szentmártoni Bodó János, átvette a →Cantus Catholici, a későbbi kat. jellegű ponyvairod-ban számtalan kiadást megért, a Székelyföldön koldusénekké vált. Ismerték a hagyományőrző bukovinai székelyek is. -

A néphagyomány szerint ~ napja szépségvarázsló, hajvágó leánynap, néhol leányvasárnap is; a szőlősgazdaságban dologtiltó nap; zivatarhozó nap, esőjével bő veteményt, de rossz dió- és mogyorótermést jósol. - Számos ~-forrásnak gyógyító erőt tulajdonítanak. A szepességi Dénesfalva ~-forrásának vizével már a kk-ban szemfájósok orvosolták magukat. Rozsnyó határában a ~-forrás mellett kpna is van. A nép szerint ~ ezen a vidéken is élt. A legenda másik változatában 3 kisasszony (a környékbeli népnyelv szerint 3 könnyelmű fehérnép) egyszer ruhát mosott a forrásnál, amikor megjelent nekik ~, és életük megváltoztatására kérte őket. Ez megtörtént, s a kpnát az asszonyok hálából építették a forrás fölé. Vizéből haza is visznek, különösen szemfájásra tartják foganatosnak. Dernő m. faluban a 19/20. sz. fordulóján egy kisfiú vakon született. 6 é. korában édesanyja a hátán elvitte a ~-forráshoz és meggyógyult. - Az ország több vidékén (Málom, Baranya vm.; Felsőszentiván, Bácska; Budaörs sváb népe) tartják a bibliai eseményből kiindulva, hogy ~ napján a kislányok hajából le kell vágni, hogy még nagyobbra nőjön. A szegedi tájon ~ napján sem mosni, sem sütni nem jó; kiskunfélegyházi hiedelem, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mert ~ most is siratja bűneit. Csabacsűdi regula szerint ~ könnyen elpityeredik, de ritkán sír sokáig. A baranyai Rózsafa faluban a festés, meszelés dologtiltó napja. Zalaszentbalázson, Kallósdon úgy tartják, hogy a kánikula ~ napján kezdődik és Szt Bertalan napján távozik. -

Mo-i ikgr. Föltűnik Berzenke (1450), Csíkszentlélek (1510), Felsőerdőfalva (1480), Hervartó (1460), Illés (1500), Malompatak (1480, 1515), Mosóc (1520), Németújvár (1430), Szepeshely (1480), Szepesszombat (1520), Zsidve (1508) szárnyasoltárain. Besztercebánya Corpus Domini-kpnájának ~-oltárán egész képciklusa látható: 1. ~, 2. könnyeivel Krisztus lábát áztatja, 3. a fejed. felesége újszülöttjével, 4. ~ bűnei megbocsáttatnak, 5. a haldokló katona (ismeretlen mozzanat), 6. Noli me tangere, 7. a fejed. haldokló nejét a hajóról kiteszik a partra, 8. ~ angyalok karjaiban lebeg, 9. a haldokló katona föléled. - Dénesfalva (Szepes vm., 1400/10) ~-oltárának képei: 1. ~ lábmosása, 2. Noli me tangere, 3. Lázár föltámasztása, 4. ~ mennybevétele. - A lőcsei múz-ban szekrényszobra látható (1400). Más gótikus faszobrai: Kiskerény (1510, a lőcsei Jakab-tp-ban), Kisszeben (a Szt Anna-oltáron, 1510), Korpona (1500), Krig (1380, Szl. Nemz. Galéria), Szászbogács (1518), Szepeshely (1499), Zsegra (1370). ~ mennybevitelét ábrázolja Berki szekrénydomborműve (1480, Bp., Szépműv. Múz.). Hasonló: Lőcse (Szt János-oltár, 1520). A barokk időkben egész ikgr. szabvány alakult ki oltárképeken, szoborcsoportokon, apró sztképeken: a keresztre feszített Jézus két oldalán áll a Szűzanya és János, előtte ~ térdepel. -

Patrocíniumai az Árpád-kortól vannak. A budai várban: →Budavári Szent Mária Magdolna plébánia. Tiszt-ére kpnát szentelt 1226: a tihanyi, 1230: a bakonybéli apátság. ~ a védősztje 1257: Felsőörs prépságának, 1263: Köveskút, 1310: Jenő pálos ktorának. Ma is élő tit-ok: esztergomi főegyhm.: Modor (kpna), Tardos, Vágmagyarád (kpna), Vámosmikola; nyitrai egyhm.: Bela, Vágbeszterce; besztercebányai egyhm.: Cserenye (15. sz.), Garamkürtös (14. sz.), Libetbánya (14. sz.); rozsnyói egyhm.: Balogfala (1934), Felsőmecenzéf (1773), Rekenye; szepesi egyhm.: Almás, Kisócsa, Mutne, Sztracena, Újbéla (kpna); egri egyhm.: Boconád (1770), Buj (1901), Felsőtárkány (1792), Hasznos (kk., fölújítva 1740), Nagykörű, Sáp (1332), Zalkod (1756); kassai egyhm.: Céke (1905), Felsővirányos (1767, ma Olvasós Boldogasszony), Helmecke (1766), Kisozor (15. sz.), Pétermező (1760); szatmári egyhm.: Nagymadarász (Madaras, 1859); győri egyhm.: Bánfalva, Barátfalva (1732), Barbacs, Karló, Kismarton (1765, temetőkpna), Lajtapordány (1659), Ménfőcsanak, Oroszvár (1669), Rábaszovát, Ság, Simaság (1800), Sirc (1720), Vérteskethely (1766); veszprémi egyhm.: Bacónakhegy (szőlőbeli kpna), Egregy, Fenyőfő, Pölöskefő, Somogyvár, Szárszó, Sztrigó (1301, Csáktornya mellett), Tagyon, Vanyola, Zala (Somogy); szombathelyi egyhm.: Zalaegerszeg (1756, de már 1247), bizonytalan eredetű ~-ereklyével; pécsi egyhm.: Abaliget (1796); váci egyhm.: Cinkota (1747), Hatvan (kk., elenyészett), Martfű (1866), Sződ (1740); csanádi egyhm.: Beodra (1838); váradi egyhm.: Madarász (Madaras); erdélyi egyhm.: Atyha, Gyimesközéplok, Killyénfalva, Ozsdola. - ~-oltármesterség: Eger (1347), Szepeshely (1387), Kalocsa (1397), Gyulafehérvár (1449), Selmecbánya (16. sz.), Csejte. **

Horváth Imre: Szt ~ esete és megtérése. Vátz, 1780. - Radocsay 1967:44. - Bálint II:70. - Kirschbaum VII:516. - BS VIII:1078. - Sachs 1980:233. - Tóth 1988:354.

Mária Magdolna, Pazzi, Szt, OCD (Firenze, Itália, 1566. ápr. 2.-Firenze, 1607. máj. 25.): apáca, misztikus. - 10 é. korában szüzességi fogadalmat tett. 1582. XII. 1: lépett a firenzei kárm. ktorba, 1583. I. 3: kezdte újoncévét. 1584. V. 27: tett fogadalmat, ettől kezdve 40 napig állandó eksztázisban volt. Megkapta a →szívcsere, a láthatatlan →stigmák és a →misztikus eljegyzés kegyelmét. 1585-től haláláig súlyos belső, lelki szenvedései voltak, mindent fölajánlott az Egyh. megújulásáért. - ~ hatása elsősorban Itáliában érezhető, Liguori Szt Alfonz gyakran idézte. 1626: b-gá, 1669: sztté avatták. - Ü: máj. 25. - Belső élményeiről engedelmességből számolt be. Följegyzései és nővértársainak leírásai 5 köt-et tesznek ki (Estasi). Fönnmaradt 27 levele. Újoncnövendékei Ammaestramenti és Avvisi dati fouri di ratto c. gyűjtötték össze ~ tanítását. - M: Tutte le Opere di S. Maria de'Pazzi dai manoscritti originali. 1-7. köt. Firenze, 1960-66. P.M.

Puccini, V.: Vita della Madre M. de Pazzi. Firenze, 1609. - Vaussard, M. M.: Pazzi Szt ~ élete. Ford. Trugly Józsefné. Bp., 1942. (Kármel nagyjai 2.) - Steggink, O.: I quaranta giorni. Roma, 1952. - Ancilli, E. OCD: S. Maria M. de'Pazzi: Estasi - Dottrina - Influsso. Uo., 1966. - BS VIII:1017.

Mária Magdolna, Postel, Szt (Barfleur, Fro., 1756. nov. 28.-St-Saveur-le-Vicomte, 1846. júl. 16.): rendalapító. - A valognes-i bencés apácák nevelték. 1774-től Barfleurben tanított, főleg a szegények gyermekeit karolta föl. A →francia forradalom idején segítette az üldözött papokat. Amikor a helység pap nélkül maradt, 1791: a pp. ~t bízta meg az Euch. őrzésével és kiszolgáltatásával betegeknek, haldoklóknak. 1798: belépett a ferences harmadrendi nővérek közé. 1807: megalapította az →Irgalmas Iskolanővérek kongr-ját, örök fogadalmat tett és fölvette a ~ nevet. 20 é. át vándoroltak városról városra, míg ~ megszerezte az elhagyott bencés ktort St-Saveur-le-Vicomte-ban. Ez lett az anyaház. - 1908. I. 22: b-gá, 1925. V. 24: sztté avatták. **

LThK VIII:543. - BS VIII:1131. - SzÉ 1988:380.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.