Magyar Katolikus Lexikon > M > Málta


Málta (a gör. Melité arab változata), Melita: 1. sziget a Földközi-tengerben, Szicíliától délnyugatra. Ősidők óta sűrűn lakott. Kr. e. 480: karthagói, 218: római fennhatóság alatt. Kr. u. 60: a Pál ap-t Rómába szállító hajó ~ partján futott zátonyra (ApCsel 28,1). ~ kormányzóját ekkor Publiusznak hívták (28,7). A hagyomány számon tart egy Szt Pál-öblöt, 13 km-re ÉNy-ra La Vallettától. Bár ~ lakói róm. polgárok, anyanyelvük pun (föníciai) volt, ezért Pál könnyen szót értett velük. ~n ma is szemita dialektusban beszélnek, bár a feliratok tanúsága szerint az ókorban a lat. és a gör. nyelvet is ismerték. Kr. u. 494: Bizánc alattvalója. 870-1090: arabok uralták, pp-e nem volt. 1090: a szomszédos Gozo, Comino és Cominotto szg-tel együtt Szicíliához csatolták. Népessége lassan újra latinizálódott. V. Károly ném-róm. cs. (ur. 1519-56) 1530: a johannitáknak adta (→Máltai Lovagrend). 1798: ~ fr., 1800: ang. gyarmat, 1964: független. - Érsségei és ppségei. Az ap. alapítású ~i ppség 1944: érsség lett. Gozóban 1864: alapítottak ppséget. - 2. köztársaság (Repubblika ta'Malta) ~, Gozo és Comino szigetén és 2 lakatlan sziklaszirten (Cominotto, Filfla). Ter-e 316 km², főv-a Valletta. Hiv. nyelve a máltai és az ang. - 3. érsekség ~ szigetén. Az ap. alapítású ppség 1944. I. 1: érsség lett. Suffr-a: Gozo. Székhelye: Valletta. - 246 km²-en 2002: 350.000 l, 335.000 h, 64 pb, 329 ep, 411 szp, 504 sz, 1010 szn, 87 ni, 43 ki-e volt. **

BL:1150. - LThK 1993. VI:1252. - Földünk 2000:257. - AP 2002:362.