Magyar Katolikus Lexikon > L > lucapogácsa


lucapogácsa: a Szt Lúcia napjára (dec. 13.), általában bő zsírral készített sütemény, melyet az ünnep előestéjén vagy napján az ebéd után fogyasztanak. - Luca napját Eu. számos népe kultikus célzatú sütemény evésével is ünnepli, így a m-okon kívül a szlovének, horvátok, stájerok. Névváltozatai a ném. Luzienbrot, a szlovén lucijščak, lucijin kruh és a vend pogače. - A ~ a család élő és elhalt tagjait a lakoma kultikus közösségében fogta össze. XII. 13-a ugyanis az esztendő leghosszabb éjszakája, s így nemcsak a gonoszok, hanem a halottak ideje is, akik ilyenkor hazatérnek a családba. - Régebben számos hiedelem fűződött a ~hoz. Jósoltak pl. abból, hogy ki találta meg a sütés előtt egy ~ba rejtett apró tárgyat (pénz, dió-, manduladarab). Előadó sorban levő leány esetében ez azt jelentette, hogy a köv. évben férjhez fog menni (Luca többek között a párkapcsolatok létesítője, védőszentje is). Kiskunmajsán egy ~ba gyűrűt sütnek, s ha az eladó lány megtalálja, akkor férjhez megy. Egyes vidékeken (Bátyán, Dusnokon, Bócsán) kis tollakat szúrtak a ~ba, minden családtag számára külön-külön: úgy vélték, az hal meg leghamarabb, akié sütés közben elégett. - Ércpénzt ált. szerencsehozóként sütöttek a ~ba, a legközelebbi vásáron azzal vásároltak, Szt Antal-perselybe tették, v. koldusnak adták. Legújabban azonban már azé a szerencsepénz (ált. a gyerekeké), aki éppen megtalálja. - Csíkmadarason a jobbmódúak lucalepényt sütnek, és a szegények között osztják szét. A zalai vendek napkelte előtt kenyérlisztből nagy pogácsát készítenek, melyet még aznap a jószágokkal etetnek meg. Némely helyen az asztalfiókba is tesznek a ~ból, hogy alkalomadtán porrá zúzva, valamelyik megbetegedett jószágnak adják. Más vend falvakban ~ként kukoricamálét (kelešica) sütnek a család és a jószág számára; régebben ez kölesből készült, s hatásosnak vélték kutyaharapás ellen is. A gyakorlatnak szlovén és stájer párhuzama is ismert. A ~ morzsájából a tápaiak a tehén elé, a ló abrakjába is szoktak szórni. A ~ változata még a Tápén készített lucakása (tejben keményre főzött, mézzel ízesített köleskása), amelyből a jószágnak is adtak. **

BS VIII:241. - Bálint I:70. - Sachs 1980:244.