Magyar Katolikus Lexikon > L > lovagi életforma


lovagi életforma: a harcos életformája. - A lovag harci kiválóságának köszönhette kiváltságos társad. helyzetét, ezért egész életét úgy alakította, hogy kiváló harcos legyen. 7 é. korától készült föl arra, hogy lovagként megállja a helyét. Kiképzése rendszerint a szülői háztól távol, valamely kiváló lovag várában folyt, testedzésből, lovaglásból s a fegyverek kezeléséből állt. Az ifjú lovagjelöltnek meg kellett szoknia a páncél viselését; a fegyverforgatást előbb korához mért könnyebb, majd fokozatosan nehezebb fegyverekkel. A lovagság nélkülözhetetlen velejárója a páncélos fegyverzet mellett a kőből épült vár. A lovag élete várakban és várak körül zajlott; tavasztól őszig hadjáratok, tornák, vadászatok váltakoztak, télen a szűk és hideg várakban az élet unalmas és egészségtelen volt. Valamivel kedvezőbb a helyzet az uralkodók, nagyurak nagyobb kiterjedésű váraiban, udvaraiban. A lovagok nem véletlenül igyekeztek ezekbe, s kialakult egy „udvari”-nak nevezhető lovagság, melynek életformája kellemesebb, változatosabb. Az udvarokban fejlődött ki a lovagi költészet. Az itt tartott ünnepek során nyílt alkalom a rangszerű életre, pompakifejtésre. Hazánkban a ~ a lovagi fegyverzettel együtt a 12. sz-ban, inkább annak 2. felében kezdett kialakulni. A kővárak építésén kívül terjedt a lovagi torna, a lovagi pecsétek használata. A Ny-i lovagi kultúra bizonyos elemei azonban kevéssé v. lassabban terjedtek el. Címeradományozásról egy-két kivételtől eltekintve csak a Zsigmond-korban értesülünk, a lovaggá ütést (felövezést) királyaink csak külf. személyeken gyakorolták. I. Károly Róbert és Zsigmond kir. is alapított lovagrendet, de azok rövid életűek voltak. B.A.

Bécsi M. Tört-kutató Int. évkv-e 1934. (Mályusz Elemér: A Toldi monda) - Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkorban. Bp., 1967. - Kurcz 1988. - Zombori 1988.