Magyar Katolikus Lexikon > L > lopótök


lopótök (gör. szíphon, lat. Lagenaria siceraria, héb. dilean): a tökfélék családjába tartozó növény. - A Szentírásban városnév ( Józs 15,37: Dilean). - Lat. neve a lagoena, 'palack' és siceraria, 'bódító' szavakból származik, s a kobaktermés alakjára és a magjában lévő, enyhe szédülést okozó anyagra utal. Afrikában régóta sokféle változatát termesztették. Terméshúsuk és magjuk keserű, ezért csak erős, fásodó termését hasznosították, amelyből edényeket, kosarakat, tálakat, főképp italok tartására szolgáló palackokat és borszívó „lopókat” készítettek (innen a m. név). - A 7-8 ezer éves sírleletek szerint Egyiptomban éppúgy széles körben használták, mint Mexikóban. A nálunk ma ismert ~ Amerikából került Eu-ba. - Az egyéves, könnyen futó és kapaszkodó, pézsmaillatú ~öt pártacső nélküli, tőből szétterülő hófehér virága jól megkülönbözteti tölcséres sárgavirágú társaitól. Nagy, szív alakú, tompacsúcsú leveleik fogasak. Terméshúsuk ált. keserű, csak néhány fajtánál ehető. Egyes síkvidéki fajták szára földön kúszó. Nálunk butykos töknek is hívták a teljesen sárgára v. fehérre érett palack alakú terméseket, amelyekben őseink italokat tartottak, miután a belsejüket kirázva teljesen kiszárították. A hosszan elvékonyodó terméseket borszívás céljára használták. Minthogy belsejük nehezen tisztítható, állandóan fennállt a veszély a borfertőzések észrevétlen, de igen gyors továbbítására. Érdekesebb, tarkább változatait az üveg- és műanyaglopók korában már csak dísznövényként nevelik. Ky.Z.

Kereszty 1998:263.