Magyar Katolikus Lexikon > L > lincselés


lincselés: csoport vagy tömeg halállal végződő önbíráskodása. - A kifejezés John Lynch ír gyarmatos nevéből származik. Lynch a 16. sz. végén törvénybíró volt Dél-Karolinában. A törv-székek tehetetlenek voltak a gonosztevők és szökött rabszolgák garázdálkodásaival szemben, ezért a polgárok Lynchnek korlátlan büntető hatalmat adtak: törv-hozó és ítélő bíró lett egyidejűleg. Lynch minden tettenért v. kétségtelen gonosztevőt egyszerű kihallgatás után fölakasztatott (Lynch law = Lynch-törvény). - A 19. sz: az amerikai nép önbíráskodása révén terjedt el, amikor a tömeg kiragadta a bűnözőt a hatóság őrizetéből, s rajta dühét kitöltve, fölakasztotta. - 1848. X. 6: Bécsben a fölkelők gr. Latour hadügyminisztert népítélettel fölakasztották. - Mo-on is történt ~, de az amerikai akasztással ellentétben inkább agyonverés, széttépés fordult elő, pl. 1848. IX. 28: a Pestre érkezett gr. F. Philipp Lamberg osztr. főparancsnokot a nép fölkoncolta (leszúrták); 1956. X. 26: Miskolcon a tömeg közé lövöldöző, elfogott ÁVH-sok közül 5-öt agyonvertek, 3-at fákra, 2-t a szovjet emlékműre fölakasztottak, X. 27: a mosonmagyaróvári sortűzben résztvevő ÁVH-s tisztek egyikét agyonverték, majd fölakasztották, X. 30: a Köztársaság téri MDP-székház ostroma után az elfogott, mentősökre is lövöldöző ÁVH-sok egy részét a tömeg meglincselte (az ostrom közben agyonlőttekkel együtt 23-an haltak meg); X. 31: a Lenin krt.-Aradi u. sarkán fölismertek és meglincseltek egy ÁVH-századost, száját bankjegykötegével tömték tele, stb. 88

Szájrul - szájra. 1901:428. - 1956 kézikv-e I.