Magyar Katolikus Lexikon > L > libanoni cédrus


libanoni cédrus (gör. kedrosz, lat. Cedrus libani): a ciprusfélék családjába tartozó fa. - 1. A sötét, erősen repedezett kérgű, akár 40 m magasra növő, 2,5 m-es törzsátmérőjű örökzöld fa gyorsan nő, a fiatal ~ koronája kúpalakú, majd 20-30 éves korában csúcsa laposodni kezd, s ágai vízszintesen, lelógóan szétterülve lassanként kialakítják a jellegzetes koronát (vö. Ez 31,3). Rövid tűlevelei idővel mélyzöldek lesznek. Ősszel megjelenő szürkészöld, 5 cm hosszú tobozain szorosan zárnak a pikkelylevelek. Szúmentes, rendkívül szívós és ellenálló, mézgatartalma miatt igen vízálló, sokáig kellemes illatú fája a legértékesebb építőanyagnak és a legkelendőbb exportárunak számított a térségben. - Irtása hajóépítés céljára már a harmadik dinasztia, I. Szetosz fáraó idején (Kr. e. 2500 k.) elkezdődött, s a hatalmas ~erdők rövidesen eltűntek. A nagyarányú libanoni fakitermelés és keresk. hamarosan a ~éval közel azonos minőségű, egyéb örökzöld fákra is kiterjedt. A fatörzseket fenyőágyas tutajként úsztatták le Júdea és Egyiptom kikötőibe. Salamon is innen szállíttatta Jeruzsálembe tengeri és szárazföldi úton a tp-építéshez szükséges hatalmas tömegű faanyagot. A ~ hamuját rendszerint →izsóppal együtt használták kultikus célokra (vö. 1Kir 5,13: „cédrustól az izsópig” az összes növény kifejezésére). Fája rovarűzésre is alkalmas. - Eredeti termőhelyén 2000: már csak a Kedisha-folyó völgyében található néhány védett, idős példánya. A töröko-i Taurus-hg-ben őriznek még nagyobb ~erdő-maradványokat. - Rokon fajai az Atlasz-hegységből származó, Ny-eu. Atlasz-cédrus, az Ázsiában elterjedt és ültetett himalájai cédrus; a kúp alakú koronájával igen szép kilíkiai jegenyefenyő (az egyik legkeresettebb építőanyag volt); a finom illatú, értékes fájú, örökzöld cipruscserje, a görög boróka (szép, magas, ovális koronájával a Libanon éke volt); s a sötétzöld lombú kalábriai fenyő. - 2. A Szentírásban hosszú életkora, impozáns formája és páratlanul elegáns koronaszerkezete miatt a nemesség, méltóság és hatalom, a boldogság, szépség és erő jelképe, a fák királya (vö. Zsolt 148,9; Szám 19,6; 24,6; 1Kir 5,13; 6,9.18.20.36; 1Krón 14,1; 22,4; 2Krón 2,7; Zsolt 80,11; 92,13; 104,16; Jer 22,7.23; Ez 17,22; 27,5; 31,3; Zak 11,2). Jelképe a Messiásnak (vö. Ez 17,22), Isten dicsőségének (Zsolt 80,11; 48,9), az igaz embernek (vö. Zsolt 92,12), az örök életnek és a Paradicsomnak, ezért is használtak föl belőle igen sokat a Templom építésénél (2Sám 7,7); az Én-ben a vőlegényre utal (5,15). - 3. Legendái szerint a →főnix K-i hazájából a Libanonra repül, ahol a ~ ágaival illatosítja magát, Héliopoliszban a tp. áldozati oltárán elég, majd harmadnapon feltámadva visszarepül országába. A kerségben ezért vált a főnix a feltámadt, népét megszabadító Üdvözítő jelképévé. - Ádám halálos ágyán fiát, Szetet elküldte az Édenkertbe, hogy az angyaltól az élet fájának terméséből készített gyümölcslevet kérjen számára. Az angyal ehelyett magot adott neki, amelyből Ádám sírja fölött egy-egy olaj-, ciprus- és cédruságat hordozó, hatalmas és hosszú életű fa fejlődött. E fából készült néhány ezer év múlva Krisztus keresztje: a gerenda a cédruságból, a keresztfa a cipruságból, a felirat táblája pedig olajfából. - 4. Ikgr. Az eu. ábrázolásokon ritka (pl. Csontváry: Magányos cédrus), a művészek inkább az elterjedtebb Atlasz-cédrust ismerték (pl. Lucas Cranach: Madonna; Szt Katalin eljegyzése). Ky.Z.

Kereszty 1998:155.