Magyar Katolikus Lexikon > L > levirátus


levirátus (a héb. levir, 'sógor' szóból): ókori jogszokás, mely szerint a gyermektelen özvegy asszonyt a sógornak feleségül kellett vennie. Az új házasságból született első gyermek az elhunyt utódjának számított, annak nevét vitte tovább. A ~ célja a →magszakadás megelőzése mellett az özvegy megélhetésének biztosítása volt. →sógorházasság **