Magyar Katolikus Lexikon > L > levegő


levegő (lat. aer): 1. főleg nitrogén és oxigén keverékéből álló színtelen, szagtalan, gáznemű anyag, amely a Földet burokként körülveszi, s oxigénje miatt az élőlények számára nélkülözhetetlen. - 2. átvitt értelemben közösségben uralkodó hangulat, légkör, közhangulat. - 3. a Szentírásban az →ég része. Lakóhelye a felhőknek és vizeknek (Zsolt 17,12), a gonosz lelkeknek (Ef 2,2). Megfoghatatlansága miatt a mulandóság (Bölcs 2,3) és a semmi (1Kor 9,26) képe. Az apokalipszis hetedik angyala a ~be önti csészéjét (Jel 16,17). - 4. a →négy elem egyike. **