Magyar Katolikus Lexikon > L > letétel


letétel (lat. depositio): egyházi személy végleges megfosztása minden egyházi hatalomtól anélkül, hogy kizárnák a klérusból. - A régi egyházjogban a klerikusok büntetései közül az egyik legsúlyosabb. Több, mint a →felfüggesztés, mert a hivatal és javadalom jogcímétől fosztotta meg a vétkest, és alkalmatlanná tette további egyh. hivatalok betöltésére. A letett személy, mert a klérus tagja maradt, továbbra is kötelezve volt a →cölibátusra, a →breviárium végzésére, joga volt reverendát viselni és megillették a →klerikusok kiváltságai, ordináriusának pedig gondoskodnia kellett tisztes ellátásáról. - A CIC 1917 szerint ~ csak hitehagyás (2314.k.), az Oltáriszentség meggyalázása (2320.k.), misézés színlelése (2322.k.), holttest meggyalázása (2328.k.), abortusz (2350.k.), gyilkosság (2354.k.), súlyos szexuális visszaélések (2359.k.), klerikushoz nem illő életmód (2379.k.), egyh. hivatal és javadalom jogtalan elfoglalása (2394.k.), hivataltól megfosztás el nem fogadása esetében (2401.k.) volt kiszabható. - A CIC 1983-ban a klerikusok büntetései között mint →jóvátevő büntetés szerepel. **

Erdő 1991:195.