Magyar Katolikus Lexikon > L > lelkiismeretvizsgálat


lelkiismeretvizsgálat (lat. examen conscientiae): az értelem tevékenysége, mellyel ítéletet mondunk önmagunk fölött a →jónak azon ismerete alapján, melyet a →lelkiismeret őriz. - A ~ során szembenézünk önmagunkkal, gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal, amint azokat az emlékezet megőrizte a nap folyamán. Valójában tehát nem a lelkiismeretet vizsgáljuk, de az értelem munkája visszahat a lelkiismeretre is, fejleszti azt. Az ember értelmes lény, amiből következik, hogy önmaga karbantartásához szüksége van benső önmagának, lelkének ápolására, vagyis ~ra. - a) Az általános ~ minden bűnre kiterjed. Ilyen ~ot végzünk 1. a nap végén (reggeltől napestig mit vétettem: gondolattal, kívánsággal, szóval, cselekedettel v. kötelességeim elmulasztásával), az esti imádság előtt; 2. szentgyónásra készülve. A lelki előremenetelhez, ill. tökéletességre törekvéshez hozzátartozik a rendszeres ~. Különleges élethelyzetekben (szentségek vétele: bérmálás, házasságkötés, papszentelés; súlyos v. bizonytalan kimenetelűnek látszó betegség, műtet előtt), nagy ünnepek (karácsony, húsvét stb.) előtt az egész életet átfogó ~ot végzünk. Az ált. ~ra segít fölkészülni a →lelki tükör. - b) A részleges ~ csak egy bizonyos bűnt, hibát, rossz szokást, amitől szabadulni szeretnénk, ill. egy konkrét erényt, amiben gyarapodni szeretnénk, tesz ~ tárgyává. Ez a ~ a nap folyamán bármikor végezhető. A részleges ~ valójában a lélek Istenhez emelése (a →röpimára emlékeztetően): egy-egy konkrét helyzet után, melyben a hibát ismét elkövettük, beismerjük ezt, s rövid fohásszal bocsánatot kérünk Istentől, ill. erőt kérünk a következő helyzetben a hiba elkerülésére. Ugyanígy fontos, hogy a ~ fölismerje a jót is, amikor a konkrét helyzetben megerősödtünk a próbatételben, és ezt egy röpimával megköszönjük Istennek. **