Magyar Katolikus Lexikon > L > lelki áldozás


lelki áldozás (lat. communio spiritualis): az →áldozás egyik módja. - A lelki élet hagyománya a lélek fölkészültsége alapján négyféle áldozást ismer: az Eucharisztia 1. pusztán materiális, 2. csak szentségi, 3. csak lelki és 4. szentségi-lelki vétele. - Pusztán materiálisan áldozik az, aki magához veszi az Euch-t, de nem tudja, mit cselekszik (öntudatlan v. teljesen tájékozatlan, utcáról betévedt). Csak szentségi módon áldozik az, aki →halálos bűn állapotában teszi. Csak ~t az végez, aki akadályoztatva van a tényleges áldozásban. Szentségi-lelki áldozást az végez, aki fölkészülten, odaadó lélekkel veszi magához az Euch-t (ha önmagában szentáldozásról beszélünk, erről van szó). - A trienti zsinat (1545-63) szerint ~t azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást (DS 881). - A ~ természete és hatásai hasonlóak a →vágykeresztséghez. Lényegi sajátossága és kegyelmi hatásának forrása az a közösség, amit a szeretet képes hozni a szentségi Jézussal. Ezért különbözik a ~ az →isteni erények fölindításától. - A tényleges áldozás →ex opere operato közvetlenül és biztosan közli a Krisztussal való találkozás kegyelmeit. A ~ →ex opere operantis, tehát a személyes felkészültségnek megfelelően közli ugyanazokat a kegyelmeket. Így megtörténhet, hogy egy rutinszerűen és figyelmetlenül végzett szentáldozásnak kevesebb gyümölcse lesz, mint egy összeszedett, buzgó, őszinte szeretetből fakadó ~nak. - A lelki élet szempontjából nagyon fontos: a) napjában többször is lehetőség van a ~ra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni; b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és ~t végez. - A ~nak az ismerete a harmadik évezred elején a paphiány miatt nagyon fontos, és a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja azoknak, akik el vannak tiltva a →gyónástól és szentáldozástól (rendezetlen házasság). **

Palazzini I:790. - EC IV:142.