Magyar Katolikus Lexikon > L > legénytársaság


legénytársaság, legénycéh, kistársaság (ném. Gesellenbruderschaft): a céhlegények bizonyos fokig önálló szervezete a céhtestületen belül. - A Mo-on legkorábban alakult ~ 1429: a kassai takácsoké, 1433: a pozsonyi pékeké. A ~ok a 16. sz-tól egyre önállóbb érdekvédelmi szervezetekké váltak. Tagdíjaikat az ún. társládába gyűjtötték, és e fölött maguk rendelkeztek. Vez-jüket, az ún. dékányt v. öreglegényt saját soraikból maguk választották, a céh az atyamester személyében szigorú felügyeletet gyakorolt a ~ fölött. A társláda kulcsa mindig a dékánynál volt, de a ládát rendszerint az atyamester őrizte. A legények rendszeresen tartottak gyűléseket. A ~ fő feladata a legények érdekvédelme, ezen belül a vándorlegények gyámolítása (pl. szállás biztosítása az ún. herbergen, a továbbvándorlók útravalóval való támogatása stb.), munkaközvetítés és a beteg legények segélyezése. Bár a ~ok ált. sohasem törtek ki a céh keretei közül (hisz a legények is a céhes kézműves rend elkötelezett hívei voltak, és tagságuk valláserkölcsös életmódjára gondosan vigyáztak), a szervezet érdekvédelmi alapfunkciója folytán mégis már szinte kezdettől fogva magában hordozta a munkaadó céhes mesterek elleni bérharcok és sztrájkkísérletek lehetőségét. N.P.

Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. sz. Mo-on. Bp., 1955:157.