Magyar Katolikus Lexikon > L > legénybíró


legénybíró, legénygazda: az 1930-as években még élő népszokás szerint a →legények vezetője. - Jelvénye a bojtos pálca, segédei a 2 hadnagy, ill. a kulcsár és a botos, akiket ő jelöl ki. A ~t a legények választották, vidékenként más-más napon (újév, farsang, karácsony előtt) a kocsmában tartott hosszas megbeszélések után, s ált. a fonóban avatták föl úgy, hogy beléptekor a vállukra emelték. Ált. katonaviselt legényt választottak, v. módos, értelmes, jóbeszédű, csinos, erős és jóerkölcsű legényt, mert a választás érvényessége a földesúrtól v. az elöljáróságtól függött. - A ~ azonban nem mindig választással jutott tisztségéhez, hanem lóversennyel, futással, bikafékezéssel v. birkózással is megszerezték az elsőbbséget, s mivel ez a verseny ált. pünkösdkor történt, a győztest →pünkösdi királynak nevezték. - Csíkban 1930 k. is V. 1: választották a ~ „gazdát”, akinek fegyelmező joga is volt. Igazságszolgáltató eszköze a lapicka (másképp furatos v. ferula, 'kifúrt lapátú, rövidnyelű szerszám', Beregszászon 1748: még hivatalosan használták). - Nagybörzsönyben a →föltámadási körmenetben a ~ vitte a föltámadt Krisztus szobrát, az „Alleluja-szobrot”. **

Orbán II:30. - MN IV:148. - Tárkány Szűcs 1981:174.