Magyar Katolikus Lexikon > L > leányillem


leányillem: leányságra vonatkozó szabályainak összessége. - Az 1930-as években még élő népszokásban a ~ felnőttségre készített föl, a feleség és anyaság hivatására szoktatta a fiatal leányt. A tiltások, melyek zöme a mai ember számára babonásnak v. gúnyolni valónak tűnnek, valójában a Szentírásban szereplő „erős asszony”, ill. „jó asszony” (vö. Sir 26., 42. f., Péld 31. f.) erényeit gyakoroltatta be a lányokkal: mértéktartásra, nőiességre, szerénységre, csöndességre, szorgosságra, a családért vállalt önmegtagadásra készített föl analógiás-anekdotikus magyarázatokkal. Pl. a leánynak nem szabad fütyülnie, mert akkor sír a Szűz Mária; ha fésületlenül megy ki az utcára, megtépázzák a boszorkányok; torkoskodó lánynak eső lesz a lakodalmán; egymásra tett lábát lógatva az ördögöt hívogatja; ha föláll, székét ne hagyja úgy, hanem tolja az asztalhoz, mert elhagyja kedvese is; kimenetkor nem szabad az ajtót becsapnia, mert ezzel a mennyország kapuját is becsapja maga előtt; ha mosogatóvizére nem ügyelve fölforralja, soha nem megy férjhez, s akkor sem, ha a seprést félbehagyja. **

MN IV:150.