Magyar Katolikus Lexikon > L > lateráni keresztelőkápolna


lateráni keresztelőkápolna: Róma első →baptisztériuma a →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház mellett, a keresztelőkápolna őstípusa. A 4-10. sz: a ~ban keresztelték nemcsak a róm. családok tagjait, hanem különböző népek vezetőit, fejedelmeit, királyait is. - 322: a baz. építésekor fürdőteremből alakították alámerítésre alkalmas lit. helyiséggé (→keresztelés). III. Sixtus p. (ur. 432-440) idején lett nyolcszögletű, zömök centrális építmény. Tetejére hasonló kisebb építményt emeltek. - A márványkorláttal szegélyezett medencét a cs. palotából származó 8 hatalmas, vörös porfíroszlop veszi körül. Az oszlopokon nyugvó széles, fehér márvány párkányon Sixtus p. fődiákonusának (később Nagy Szt Leó p.) verse a keresztség teol-járól: „Nép születik meg itt a mennyország számára vízből meg szent magból, amelyet a Szentlélek termékenyít meg és hoz világra. Bűnös ember, merülj alá a megszentelt vízbe, hiszen rászorulsz a tisztulásra. Régi embert fogad be a víz, de új ember jön elő belőle. A megkeresztelteket semmi sem választja el többé. Egyesíti őket a közös hit és a Szentlélek. Az Egyház, aki egyszersmind szűz és anya, Isten Lelkétől itt foganja gyermekeit és itt szüli őket a vízből. Ha szabadulni akarsz a vétek súlyától, legyen az akár az ősbűn, akár személyes bűn, mosd meg magad ebben a fürdőben! Ez az élet forrása, amely a földön mindent megtisztít, mert Krisztus sebéből ered. Ti, akik újjászülettetek ebből a forrásból, reméljetek a mennyország boldog életében! Ne rettentsen vissza, bármennyi és bármi fajta legyen is bűnötök! Szent lesz, aki ebből a szent forrásból születik.” - A nyolcszögletű kupolán Andrea Sacchi (1599-1661) 8 olajfestménye Ker. Szt János életéről. A medencében (az élő víz forrásánál) a két ezüst szarvas VI. Pál p. (ur. 1963-78) ajándéka. A kpna 17. sz. freskóin Nagy Konstantin életének jelenetei. - A ~ négy kisebb oratóriuma közül Ker. Szt Jánosét és Szt János evang-ét Szt Hilarius p. (ur. 461-468) építtette. Az előbbi súlyos bronzkapuja Caracalla cs. (ur. 198-217) fürdőjéből származik, oltárán Ker. Szt János 18. sz. bronzszobra; utóbbi 5. sz. mozaikmennyezetén a Bárányt a négy évszak koszorúi (rózsa, búzakalász, szőlőfürt, babérlevél) veszik körül. Szt Venantius oratóriuma IV. János (ur. 640-642) és I. Theodorosz p. (ur. 642-649) idején épült. A 4. oratórium valamikor a ~ előcsarnoka volt. - A két porfíroszlop az eredeti bejáratnál állt, a legutolsó restauráláskor kerültek elő. IV. Anasztáz p. 1154: itt két oratóriumot építtetett kis apszissal, Szt Rufina és Secunda róm. vt-szüzek, valamint Szt Ciprián vt. pp. és Szt Jusztina vt-szűz tiszt-ére. Oltárképei 17. sz-iak. Az első oratórium apszisában az 5. sz. mozaikkép (Jó Pásztor) 1757: elpusztult. A Madonna és Néri Szt Fülöp festményei 17. sz-iak. A másik oratórium 4. sz., féldrágakőből, malachitból készült apszis-mozaikja legyezőszerű kagyló közepén magasba szökkenő növényinda, melyből virágfüzérek ágaznak szét, akantuszlevelek, liliomok, rózsabimbók, különféle virágkelyhek serege. Felül az Isten Báránya, körülötte a 12 hófehér galamb az ap-ok, az egyetlen növényindából eredő, tarka virágcsokor az Egyh. jelképe. **

Tóth 1988:25.