Magyar Katolikus Lexikon > L > lateráni Sancta Sanctorum-kápolna


lateráni Sancta Sanctorum-kápolna: a lateráni pápai palota egyetlen megmaradt része a →Szent Lépcső épületében. - A ~ a benne őrzött ereklyék gazdagsága, különösképpen az ősi Üdvözítő-kép miatt Róma legtiszteltebb kegyhelye. Egykor csatlakozott a pápai kv- és levtárhoz, s mert a lit. kv-ek és fölszerelések védősztje Szt Lőrinc, a ~ eredeti neve Sanctus Laurentius in palatio, 'a palotában lévő Szt Lőrinc' volt. - Az ásatások során a ~ alatt hatalmas tartófalrészek kerültek elő 5. sz. freskókkal, köztük Szt Ágoston legrégibb képével. III. Leó p. (ur. 795-816) a ~ számára ciprusfából faragott értékes ereklyetartót ajándékozott. IV. Gergely p. (ur. 827-844) a ~ mellé külön lakosztályt építtetett, hogy teljes elvonultságban imádkozhasson. A 9. sz-tól említik a ~ fontos szerepét a róm. nagyheti szert-ok során és a pápák koronázásakor. - A téglalap alakú ~t lépcsőfok és 2 porfír oszlop két részre osztja: a nagyobbik 7 m magas, 6x7 m alapterületű. Mozaikpadlója 1277: megrongálódott, Cosma di Pietro Mellini restaurálta. A mennyezeten a 4 evangélista jelképe. A falak közepén kis márványoszlopokkal keretezett gótikus mélyedésekben Szűz Mária, a 12 ap., Ker. Szt János, Izajás, Dávid kir., István és Lőrinc diákonusok, Szt Szilveszter és Nagy Szt Gergely p., Areopagita Dénes és Miklós pp., Szt Benedek, Domonkos és Assisi Szt Ferenc (G. N. Manni festményei, 16. sz. eleje), közülük 11 ereklyéit itt őrizték. Fölöttük további 8 freskó (vsz. Cimabue v. Pietro Cavallini művei). - A 4 m magas, 3x6 m-es kisebb helyiség mennyezetén a Megváltó 9. sz. bizánci mozaikja. A falakon Szt Miklós, Szt István és Lőrinc diákonus, Szt Ágnes, Szt Péter és Pál 13. sz. kis mozaikképei. - A ~ oltárát 1279: építtette III. Miklós p. (III. Leó p. [ur. 795-816] ereklyéit ciprusfaszekrény foglalja magába). 2000: az egyetlen oltár, amelyen csak a p. misézhet, utoljára IX. Pius (1853. IV. 2.). - A ~ →akheiropoiétosz Krisztus-képét háborús (pl. 752: a longobárd) veszély, pestisjárványok, jubileumok alkalmával körmenetekben hordozták körül Róma utcáin. 874-1566: Nagyboldogasszony vigíliáján éjszakai körmenetet tartottak a kegyképpel; nappali körmenetek 1950-ig voltak. A kk-tól a 18. sz-ig a kegykép előtt 12 ősi nemes állt őrt, és állandóan gyertyák égtek. Tisztelete terjesztésére 1332: alakult Az Üdvözítőről nevezett Társulat. Őrzését a pápák külön knk. testületre bízták, melyet többször →aranyrózsával jutalmaztak. - Megiszto apát (844 k.) elbeszélése szerint Szt Lukács evang. Jeruzsálemben pálmafára festette meg az Üdvözítő arcát, amit angyalkéz fejezett be. A féltve őrzött képet a jeruzsálemi keresztények a város pusztulása (Kr. u. 70) előtt a Jordán melletti Pellába mentették. Egy másik legenda szerint a →képrombolás idején, 726: Szt Germanus pátr. levelet írt II. Gergely p-nak, amit a képre erősített, majd a tengerre bízta: „Mester, mentsd meg magadat és minket is!” A hullámok 24 órán belül elvitték a képet Róma kikötőjébe. Ott már várt rá Gergely p., aki éjszakai látomásban értesült érkezéséről. Ünnepélyes körmenetben Szt Péter sírjához, majd a lateráni palota magánkápolnájába vitte. Mindenütt csodás gyógyulások történtek. - 1907: Joseph Wilpert régész megvizsgálta a 142x70 cm-es diófa alapra erősített, kendervászonra festett képet, szerinte 450-550: vsz. K-en készült. A trónon ülő Üdvözítő vörös vánkoson ül, tunikát, aranyszegélyes bíborpalástot és szandált visel, jobbját áldásra emeli, baljával írástekercsre támaszkodik. Feje körül aranyos fénykoszorú, amit középen sárga kereszt szel át. A kép színei a körmenetek alatt megfakultak, ezért X. János 918 k., III. Sándor (ur. 1159-81), majd III. Ince p. (ur. 1198-1216) restauráltatta. Később az arc kivételével az egész alakot aranyozott, domborműves ezüstlemezekkel födték be, 2000: is így látható. A domborműveken Szűz Mária Gábor főangyallal, István és Lőrinc, Péter és Pál, János evang., Ágnes és Praxedis és a 4 evangélista. A kép alatti ezüstlemez sávon Szűz Mária gyermekével, Szt Mihály, Ker. Szt János, Péter és Pál, Lőrinc és Praxedis és egy p., vsz. III. Ince. A kép alsó sarkában 14. sz., zománcozott fogadalmi ábrázolások: Mária a gyermek Jézussal, a trónon ülő Üdvözítő és az alapító női alakja. **

Tóth 1988:34, 37.