Magyar Katolikus Lexikon > L > lakosságcsere


lakosságcsere: területek vagy országok lakosságának nemzetiségi vagy vallási megkülönböztetésű (önkéntesnek hirdetett) áttelepítése (hontalanítása) egy másik országba a 20. században. - Valójában a →kitelepítés, szülőföldről való eltávolítás demokratikusnak álcázott formája, amikor a lakosság önként és ingó javaival (annak nagyobbik részével) távozhat a biztos és teljes vagyon- és jogbizonytalanság elől, azonos nemzetiségű v. vallású orsz-ba. A korábbi századok népirtásaihoz képest emberséges megoldásnak is föltüntethető. - A ~ célja: a →nemzetállam kialakítása, ill. kísérlete; eredménye: a két fél közötti szunnyadó, nemzedékekre öröklődő rossz viszony. - ~ történt pl. Töröko. és Görögo. között, amikor 1923. VII. 24: a lausanne-i béke alapján kb. 1,3 millió gör-nek és kb. 350 ezer tör-nek távoznia kellett nemzete országába. Így Makedóniában a gör. lakosság aránya 43 %-ról 89 %-ra gyarapodott. Isztambul gör. és K-Trákia tör. lakossága otthon maradhatott. - 1947: amikor a szövetséges hatalmak a csehszlovák-magyar ~ egyezményt rákényszerítették Mo-ra, hogy a benesi dekrétumoknak megfelelően Csehszl. a törvényesség látszatával űzhesse el a felvidéki m-okat, az elűzötteket a kitelepített hazai svábok helyébe költöztethesse, akiket a →potsdami szerződés értelmében Mo. kénytelen volt No-ba telepíteni.  88

Politisz, Janisz: Az újkori Görögo. tört. Bp., 1966:200. - Vadkerty 1999.