Magyar Katolikus Lexikon > L > létrétegződéstan


létrétegződéstan (ném. Schichtenlehre): a legújabb kor bölcseletének törekvése, hogy a különböző egységeket (mint amilyen főleg az ember) összetevőinek, a földtanból vett képpel: rétegeinek minél alaposabb megkülönböztetése révén értelmezze. - A réteg kifejezést N. →Hartmann alkalmazta először a valós világ építőelemeire, szoros összefüggésben kategória-elemzésével. A létrétegek az egyes kategóriák összetevői, amelyek azonban ugyanúgy előfordulnak mindegyik kategóriában, csak alacsonyabb v. magasabb szinten. Az alsóbb rétegek nem függenek a felsőbbektől, hanem fordítva, a felsőket az alsók hordozzák, de tartalmukban önállóak. Hartmann szerint nincsenek különálló magánvalók, a dolgok egyetlen szubsztancia megnyilvánulási módjai, funkciói. A személyes szellemet (lelket) halandónak tekinti. - Erich Rothacker (1888-1965) a lélektanra alkalmazta a ~t, és sokak szerint a lélektanban valóban jól megalapozott föltevésnek bizonyul, hiszen a kutatások anyagát vezérszempontok szerint rendszerezhetővé teszi. Rothacker a ~ alkalmazásával szembefordult a lelkiélet homogenizálásával, a különböző jelenségek közti különbségek egybemosásával, de elfeledkezett az emberi lélek egységéről, amelyet pl. Jung hangsúlyozott. Számos kutató a két (a függőleges és a „szférikus”) nézőpont együttes alkalmazása mellett tör lándzsát, és ez látszik helyes megoldásnak. Cs.I.

LThK IX:395.