Magyar Katolikus Lexikon > L > látszat


látszat: bölcseleti kifejezés a létnek a létezőkben mint jelenségekben való, sokszor nem valósághű tükröződésére. - Alapja, hogy maga a lét titok, „lefátyolozott”, a létezők töredékesen adnak belőle vissza valamit, ehhez járul az emberi megismerés korlátozottsága: egyoldalúan ragad meg ellentétpárokat, valóságosnak vél alaptalan dolgokat. A ~ tehát csal. Fajtái: szubjektív, objektív (tapasztalati), logikai, metafiz., esztétikai, társad., erkölcsi ~. A bölcs. tört-ében szinte minden formája megjelent. Platónnál metafiz. érvényű: a létezők lét és ~ keverékei. Valós létük csak az ideáknak van, az anyagi dolgok csak ~ok. A K-i vallásokban szereplő maja v. lila ugyancsak ~nak tekinti a világot. I. Kant transzcendentális ~ról beszélt: a jelenségek határozmányait átvisszük magára a dologra (→Ding an sich), amit „valami lényege”-ként megragadunk, az valójában csak képzelt lényeg, rossz ~. Lét-ember-~ hármasságát hangsúlyozzák az egzisztencialista bölcselők is: a „rosszhiszeműség” (Sartre), a „kétértelműség” (Heidegger) hálójában vergődünk, a „tudat-ipar” futószalagon gyártja a ~okat. Sokan az esztétika alapkategóriájának tekintik: a műalkotásnak nem az a feladata, hogy a „lényegeket” megragadja, hanem „fölszínüket”, a ~ világát. Mivel minden művet ki-ki másképp értelmez, az esztétikai ~ot sokan alanyi oldalról magyarázzák. A ~ fogalma teológiailag is alkalmazható: a Szentírás is számot ad arról, hogy egyesek fölcserélik „a halhatatlan Isten dicsőségét” teremtmények képmásával (Róm 1,23). Így a ~-teremtés az ál-abszolútumok létrejöttére is magyarázatot ad. Ha a megismerés csalókaságát, ~-jellegét leszámítjuk és a létezőket mint jelenségeket (fenomenonokat) az „isteni” jelzőrendszerének tekintjük, úgy foghatjuk föl, hogy mind a term., mind az ember, mind az üdvtört. a „dicsőség megjelenése”, láthatóvá válása. Erre a gondolatra épül H. U. v. Balthasar teol. esztétikája. Cs.I.

LThK IX:381.