Magyar Katolikus Lexikon > L > látás


látás, nézés: A Bibliában egyfelől szemmel érzékelést, másfelől szellemi tapasztalást jelent (1Sám 16,7; Jn 1,14). Minthogy Isten lát, személyesen részt vesz az evilági történésekben (Ter 1,31; 2Krón 16,9; Jób 28,24; Zsolt 31,8). - Az ÓSz-ben irtózatos dolog, ha ember látja az Istent (Kiv 33,20). Isten ~ának lehetőségei és határai más-más megítélés alá esnek (Ter 32,31; Kiv 24,10; Szám 21,8; Kiv 33,18-22). - Szellemi értelemben vett belső ~sal a próf-k látomásaiban (Iz 6,1.5) és a kultuszban (Kiv 23,15-17) találkozunk. Jahve helyett csak küldöttét (Bír 6,22), színét-arcát (MTörv 16,16), dicsőségét (Kiv 16,7; Szám 14,22; Iz 66,18) és nagy tetteit (Szám 14,22; MTörv 3,21; Zsolt 46,9) lehet látni. - A ÚSz Isten láthatatlan voltán (Jn 1,18; 1Tim 1,17; 6,16; Zsid 11,27) kívül azt is hangsúlyozza, hogy Isten Jézusban látható módon kinyilatkoztatta magát (Jn 14,9; Kol 1,15). Az eszkat. (Mt 13,16; Lk 10,23) és a megtestesült (1Jn 1,1-3) Krisztusban való hit számára a halláson kívül a ~ is fontos tényező lett: a hit látja meg a csodákat (Mt 11,2-5; Lk 7,22) és jeleket (Jn 6,2.14.26) mutató Jézust, sőt magát a feltámadt Urat is (Mt 28,7.17). Amint a jelek követelése (16,1-4; Mk 15,32) tanúsítja, van olyan felszínes ~ is, mely az igazi megértésig nem jut el (vö. 2,5.12; Lk 18,42; Jn 6,40; 20,25-29). A közvetlen ~ (Isten színről színre ~a) csak az idők végén válik lehetségessé (Mt 5,8; 1Kor 13,12; 1Jn 3,2; Jel 1,7). Addig a látott üdvösségről tett tanúbizonyság (Lk 1,2; ApCsel 4,20; Jn 20,30; Jel 22,8) pótolja a saját ~t (2Kor 5,6; 1Pt 1,8). Ezen túlmenően a hívőnek módjában áll látni az ap. mellett tanúskodó jeleket (2Kor 12,12) és azt a példát, melyet az ap. mutatott (Fil 4,9; Zsid 13,7). **

BL:1100.