Magyar Katolikus Lexikon > L > Lucius, III.


Lucius, III., Ubaldo Allucingoli, OCist (Lucca, Toscana, 12. sz. eleje-Verona, 1185. nov. 25.): III. Sándor utódaként 1181. IX. 1-1185. XI. 25: pápa. - Clairvaux-i Szt Bernát vette föl a r-be. 1141: bíb. 1156: része volt a IV. Adorján p. és Szicíliai Vilmos közötti béke létrejöttében. Az 1159-80: történt szakadáskor III. Sándor mellett állt és próbált békét közvetíteni I. (Barbarossa) Frigyessel. 1177: a cs. fölkérésére tagja volt a →Matild örökségéről tárgyaló döntőbíróságnak. - Öreg emberként választották p-vá, s mindjárt összetűzött a rómaiakkal, mert nem volt hajlandó az általuk megszabott választási díj megfizetésére. Christian mainzi érs. oltalma alatt ott maradhatott Rómában, de amint az érs. meghalt, 1182. III: menekülnie kellett. 1184. X-XI: Veronában a cs-ral tárgyalt és határozatokat hoztak az eretnekek ellen (→katarok, →valdiak), az →inkvizíciós eljárásról és a keresztes háborúról. A veronai szegyh-ban temették el. - ~ erősítette meg 1185: Jób esztergomi, Péter spalatói érs-et, Máté korbáviai pp-öt. - Utóda 1185. XI. 25: III. Orbán. T.J.

LThK VI:1176. - MKA 1984:21. (†szept. 25.) - Mondin 2001:256.