Magyar Katolikus Lexikon > L > Libényi-merénylet


Libényi-merénylet, 1853. febr. 18.: I. Ferenc József császár (ur. 1848-1916) elleni politikai gyilkossági kísérlet. - Bécsben, a cs. déli 12 és fél 1 közötti szokásos sétájakor gr. D'Onnel ezr. szárnysegéddel együtt érkezett a karintiai kapuhoz, amikor az uralkodót egy járókelő megtámadta és késsel nyakszirten szúrta. A szárnysegéd, a járókelők és a katonai kapuőrség a merénylőt leteperte. Libényi János (*Csákvár, 1831) szabósegédet (a korabeli sajtóban „félkegyelmű szabólegény”, „esztelen, gonosz, elvetemült egyén”, „exaltált ifjú ember”) haditörvényszék elé állították, ahol azt vallotta: „1850: elhatároztam, hogy hazámat a mostani szolgaság alól más módon, mégpedig a császár meggyilkolása által fogom felszabadítani”. II. 23: a merénylőt a haditörvényszék halálra ítélte, II. 26: fölakasztották. A rendőrség hajszát indított ismerősei ellen, akiknek ugyan nem volt részük a merénylet kitervelésében, mégis felségárulásért Vajbel Józsefet és Misits Jánost 20-20, Lassakiewitz Józsefet 15 é. sáncmunkára ítélték. - Maximilián főhg. a szerencsés megmenekülés emlékéül egy tp. építését kezdeményezte, alapkövét 1856. IV. 24: tették le, 1879. IV. 24: fölszentelték (2001: Votivkirche). 88

P. Napló 1936. X. 31. (Supka Géza: Politikai történelem v. botránykrónika? E szerint az ok: L. húgát a cs. elcsábította) - Lukács 1955:132. (a per iratai a bpi Hadtört. Levtárban, ezek Supka állítását nem igazolták) - Kleindel 1995:255.