Magyar Katolikus Lexikon > L > Leviták könyve


Leviták könyve, Leviticus, Lev: protokanonikus ószövetségi könyv, a →Pentateuchus 3. könyve. - I. Elnevezése. A héb. kánonban az első szaváról (vajjikra, 'és hívta') Vajjikrának nevezték. A LXX: Leveitikon, mert a kv. anyaga a papsággal, az istentiszt-tel és a levitákkal kapcsolatos. A Vg és a nemzeti ford-ok is ezt a nevet vették át. A prot. kánonban Mózes harmadik könyve. A ~ a tud. kutatásban háttérben maradt, irod- és hagyománytört. kutatása a kezdeteknél tart, pedig értékes anyagot rejt magában Izr. jogi és kultikus fejlődéséről. - II. Tartalma. 1. az áldozatok szert-a (Lev 1-7); 2. a papság beiktatása (8-10); 3. tisztasági törv-ek (11-15); 4. az →engesztelés napja (16); 5. a →szentség törvénye (17-26); 6. a fogadalmi és az Úrnak szentelt egyéb ajándékokra vonatkozó szabályok (27). - III. Irodalmi elemzése. A) Már az előbbi felsorolás is elárulja, hogy a kv-ben elbeszélő részeket és jogi szabályokat találunk együtt, s szinte magától adódik a kérdés, vajon az egész miként keletkezett, és a részei honnan erednek. A kutatás a kv-et, mely csak azóta számít önállónak, hogy a Tórát mesterségesen 5 részre osztották, egészében a Pentateuchus P forrásához kapcsolja. De mint a Pentateuchus többi kv-e esetében, a ~ben sem tekintik a →Papi iratot egységes műnek, bár újabban némelyek ismét nagyobb szerepet tulajdonítanak a P ún. alapszövegének, a későbbi rétegek számát pedig csökkenteni akarják. Abban is egyetértenek az egzegéták, hogy - függetlenül attól, hogy hány irod. réteget tételeznek fel, mely az alapszövegre rárakódott - különösen a törv-eket felölelő részekben az anyag ill. a formák zöme mögött szóbeli, sőt már írott hagyomány áll, melynek nemegyszer meglehetősen bonyolult az irod. előtti tört-e, míg végül bele nem épült a P valamelyik rétegébe. - Az alapszöveggel ált. a ~ben is csak az elbeszélő részeknél számolnak, a törv-eket tartalmazó részekben csak akkor, ha ezek közvetlenül az elbeszélésből következnek: 8-10 és a Kiv 12 tartalmazta húsvéti előírások mintájára az engesztelés napjára előírtak (Lev 16). Az alapszöveg feltevése nem zárja ki, hogy már formába öntött, kész részek is belekerültek a kv-be; ezt elsősorban Nadab és Abihu tört-e tanúsítja (10); de feltehető az is, hogy az eredeti papi elb. csak meglehetősen nagymérvű átdolgozás után kapta meg azt a mértékadó változatot, melyhez a későbbi hagyománytört. folyamán újabb részleteket csatoltak. Így az engesztelés napjára vonatkozó szabályokat is, melyeket eredeti formájukban a 2. alapszövegre lehet visszavezetni, az 1. átdolgozás után később még egyszer átdolgozták, így kapta meg végleges formáját (lásd főleg a befejező részt: 16,29-34a). - B) A törv-eket tartalmazó, több részre oszló jogi tömbben is kérdéses, vajon a még önálló papi tört. műbe v. az e mű alapján különféle régi források és további szerkezeti átdolgozások révén keletkezett Pentateuchusba épült-e bele, sőt az is, hogy egyáltalán, eleve az adott célra készült-e. - 1. Elsősorban a szentség törv-e (17-26) esetében lehet arra gondolni, hogy a kultusz rendje mintájára (Kiv 25-Lev 10/16) az alapszövegben is a szt nép életrendjét szabályozta, alaptörv-ként. A szentség törv-e megkülönböztethető 4 rétegéből a legrégebbi réteg lehetett az alaptörv. magva. Ez az alaptörv. mindenekelőtt egy olyan erkölcsi törv-t ölel fel, amely párhuzamos az E és a MTörv tartalmazta Tízparancsolattal, és amelyben összefonódik egy egyes számú megszólítást alkalmazó régebbi 12 parancs egy többes számú megszólító formával élő régebbi Tízparancsolattal (vö. Lev 18); de ezenkívül még külön törv-eket is tartalmaz a földbirtokról (vö. 25), a házasságról (vö. 18) és feltehetően még a vérbosszúról (vö. 17) is, végül áldással ill. átokkal zárul (vö. 26). Az 1. szerkezet még ebben a keretben maradt, amikor főleg a 25. és 26. f-et egészítette ki nagyobb részekkel és a 20. f-en(?) kívül, mely lényegében párhuzamos a 18. f-tel, csak egy új résszel bővítette ki a kv-et: beiktatta a Papi törv-ből az első törv-eket (vö. 21,1-15). Összehasonlíthatatlanul jobban érdeklődött a papi kultusz kérdései iránt a következő szerkesztő, aki a korábbi változatot csaknem érintetlenül hagyta ugyan, de több új részlettel kiegészítette a törv-t: a papságra való alkalmasság szabályaival (22,16-24), az áldozati állattal szemben támasztandó kívánalmakkal (22,17-25) és egy ünnepi törv-nyel (vö. 22,23). Ehhez a réteghez járult egy 4. réteg: egy 3. Papi törv. (22,1-16), további áldozati szabályok (vö. 2,24-32); előírás a mécsesekről és a kitett kenyerekről (vö. 24,1-8), egy etiológiai elb-sel bevezetett törv. a főbenjáró bűnökről. Ezek a rétegek mind saját stílust és teol. felfogást mutatnak. A legfontosabb mégis az, hogy képet nyújtanak a Kr. e. 6/5. sz. állapotairól, törekvéseiről. Jelentős régebbi anyagot is tartalmaznak, mely részben (pl. a nemi érintkezés szabályai, 18; a földbirtoklás törv-einek bizonyos részei, 25) sokkal messzebbre nyúlik vissza, talán egészen az államalkotás koráig. - 2. A ~nek 2 másik törv-t felölelő nagy tömbjéről lényegében ugyanez mondható el, bár a még mindig önálló papi tört. műbe vsz. csak utólag kerültek bele, esetleg csak akkor, amikor a korábbi JE forrással összeolvasztották. Az áldozati szert-ok tömbjében (1-7) egy első szabálysorozathoz (1-5) később még egy másodikat is csatoltak (6); ezekben megkülönböztethető egy-egy fő réteg, melyben felismerhető egy elő- és egy utótört. Ez utóbbi betoldások és függelékek formájában, melyek az áldozatok fajtáit mutatják be. Az egyik lényegében a szert. menetéhez igazodik, és a különféle áldozatok bemutatásának feltételeit ismerteti. Ugyanakkor a másik elsősorban az áldozat szentségét emeli ki és azt a felelősséget, mely ebből következően a papokra, sőt a laikusokra is hárul. Míg az első feltehetően a fogság idején keletkezett, addig a második a fogság utáni kultusztört-et tükrözi. - 3. A tisztasági törv. tömbje (11-16) szorosabb irod. értelemben gyűjt., melyben a ~ többi tömbjétől eltérően nem ismerhetők fel minden részletre kiterjedő rétegek, úgyhogy arra a következtetésre lehet jutni, hogy e törv-ek mindegyikének saját keletkezési tört-e volt, mielőtt viszonylag lezárt formában belekerült volna a gyűjt-be. Ez nem zárja ki, hogy még később is alakítottak rajta. Így pl. a leprával kapcsolatos f-ben a leprás ruhájára és a leprás házára vonatkozó törv. későbbi kiegészítésnek látszik, a szülő assz-t illető törv. pedig biztosan teljes egészében betoldás a már kész gyűjt-be (12). Másfelől az is kétségtelen, hogy e törv-ek közül mindegyiknek megvolt már a tört-e, mielőtt az alapgyűjt-be belekerült. Példát is említve: a tiszta és tisztátalan állatokra vonatkozó törv. a szabályoknak 2, eredetileg önálló sorából állt össze, melyek közül az egyik bizonyos állatok fogyasztását tiltja, a másik pedig a hulla érintésével foglalkozik. Az is figyelmet érdemel, hogy mindkét listának nagyon réginek kell lennie. - A ~ legkésőbbi törv-e a fogadalom beváltását szabályozza (27). Egészében egyöntetű, és csak a végén mutatkozik néhány hozzátoldás. Olyan, mintha függeléknek szánták volna a már lezárt szentség törv-éhez. **

BL:1117.