Magyar Katolikus Lexikon > L > Leó, II.


Leó, II., Szt, OSB (Szicília, 7. sz.-Róma, 683. júl. 3.): Szt Agathon utódaként 682. VIII. 27-683. VII. 3: pápa. - A LP ékesszólását, lat-gör. nyelvtudását és énekkultúráját dicséri. Vsz. a lateráni Schola Cantorum növ-e, esetleg tanára volt. Vsz. már 681. II: megválasztották, de szentelésére csak a cs. jóváhagyása után kerülhetett sor, amit a III. →konstantinápolyi zsinatról visszatérő legátusok hoztak magukkal. Rövid p-ságának legkényesebb kérdése Honorius p. ügye volt. A zsin. aktáiban, amelyeket alá kellett írnia, 3 alkalommal is rögzítették a →monotheléták, köztük I. Honorius p. (ur. 625-638) elítélését is. ~ először lat-ra fordíttatta az aktákat, majd aláírta azzal a kiegészítéssel, hogy Honorius csak hanyagság miatt marasztalható el, amennyiben nem akadályozta meg az igaz hit beszennyezését. Theodor ravennai érs. elküldte ~nak azt a 666: kelt cs. levelet, amelyben a cs. Ravennát kivette a p. joghatóság alól, s ezzel helyreállt az egység. - Ü: jún. 28. v. júl. 3. - Utóda 684. VI. 26: Szt II. Benedek. T.J.

LThK VI:947. - BS VII:1280. - Mondin 2001:106.