Magyar Katolikus Lexikon > L > Lajta menti csata


Lajta menti csata, Fischa menti csata, 1146. szept. 11.: II. Géza magyar kir. (ur. 1141-62) és Babenbergi XI. (Jasomirgott) Henrik bajor hg. (1143-56) és osztrák őrgr. (1141-56) seregeinek ütközete. - A 16-17 é. Gézát a csata előtt övezték föl karddal. A m. sereg átkelt a Lajta folyón, s a ném. vezérek a távoli tüzekről úgy vélték, hogy a m. sereg a saját táborát gyújtotta föl, s visszavonult, Henrik hg. támadást parancsolt, melyet csapata rendezetlenül hajtott végre. A m. sereg első lépcsőjét alkotó székely és besenyő könnyű íjászlovasságot a ném. támadás fölmorzsolta, azok két ispánja is elesett. A m-ok 2. lépcsője, melyet a kir. nagybátyja, a szerb Belos hg. vezetett, nehezen ugyan, de föl tudta fogni a ném-ek támadását, s a kir. 3. lépcsőben álló válogatott és fegyelmezett elitcsapata, mely addig nem avatkozott a küzdelembe, támadásával biztosította a teljes győzelmet. A m-ok a Fischa folyóig üldözték az ellenséget, Henrik hg-nek sikerült elmenekülnie. A ~ban a m. sereg már közelharci fegyverekkel is fölvette a harcot az elsőrendű ném. lovagsereg ellen, ami azt bizonyítja, hogy a m. kir. seregében ez időben már erős nehézlovasság szolgált. B.A.

Mo. hadtört. I:39. - Kristó 1986:79.