Magyar Katolikus Lexikon > L > Lót


Lót: a bibliai genealógiában Hárán fia, Ábrahám unokaöccse (Ter 11,27; 14,12). - Ábrahámmal Kánaánba költözött (11,31; 12,4), a Jordán síkságán telepedett le, és ősatyja lett az Izr-lel ellenséges moábitáknak és ammonitáknak, ~ fiainak (19,30-38) (MTörv 2,9.19; Zsolt 83,9). Egy másik hagyomány szerint Szodomában élt, Ábrahám segítségével kiszabadult a Ter 14,1 említette 4 szövetséges kir. fogságából (14,12.76), és igaz volta miatt elkerülte Isten igazságos ítéletét, mely Szodomát sújtotta (19,1-29). Bölcs 70,6; Sir 16,8; 2Pt 2,7 (vö. Lk 17,28): igaz ember volt. A pátr-k tört-ében nem világos ~ szerepe. Vsz., hogy alakja az eléggé homályos ~ fiai kifejezésből bontakozott ki. Felesége sóbálvánnyá változásának tört-e (Ter 19,26; Bölcs 10,7) minden bizonnyal önálló eleme a hagyománynak, mely a Holt-tengertől DNy-ra látható sóoszlop népies magyarázatául keletkezett. - Ikgr. ~ megmenekülését (Monreale, mozaik, 1180 k.) és Szodoma és Gomorra pusztulását az óker. és kk. műv-ben többnyire égő házzal ábrázolták (V. Gozzoli, Pisa, Campo Santo, 15. sz.; Raffaello, vatikáni loggiák, 1516; Rubens, Párizs, Louvre, 1625). A lerészegített ~ és leányainak legkorábbi ábrázolása a 6 sz-ból való (Bécsi genezis), s gyakori a reneszánsz és barokk festészetben (id. L. Cranach, 1529; A. Altdorfer, 1537; Tintoretto; Veronese). **-T.I.

Sachs 1980:243. - BL:1128.