Magyar Katolikus Lexikon > K > kunszigeti jézuskeresés


kunszigeti jézuskeresés: a →Jézus keresése népi ájtatosság kunszigeti (Győr-Moson-Sopron m.), 1999-ben is élő változata. - A nagyszombati föltámadási körmenet után hirdetik meg: „Holnap hajnalban fél 5-kor megyünk Jézust keresni”. A gyülekezést megelőzően a körmenet útvonalán az ablakokba virágot és égő gyertyákat tesznek (mint Úrnapján). Kedves szokásként keltegetik egymást, nehogy elkéssenek. A tp. előtti keresztnél csendben, magukban imádkozva várják, hogy az előénekes elkezdje az imádságot. A ~ 3 része (a kenetvivő asszonyokra és Krisztus föltámadására emlékezésen túl) a →húsvéti szent háromnap ismételt átélése. „A templomköröszttűl a főső körösztig” nagypénteki diadaléneket énekelnek a Szt Keresztről, „a főső köröszttűl a temetőkörösztig” 2 tized rózsafüzért mondanak, majd egy nagyszombati éneket énekelnek. Mielőtt a körmenet a temetőhöz érkezik, az egyik résztvevő előresietvén gyertyát gyújt a sötétben a temetőkeresztnél, ahol eléneklik a Mit jelent a fény Jézus sírjánál? éneket. Csöndben imádkoznak, majd mindenki elmegy a rokonai sírjához, ahol gyertyát gyújtanak (a temető olyan, mint halottak napján), imádkoznak az elhunytakért; megviszik a temetőben nyugvóknak az örömhírt: „Jézus föltámadt! Ti is föltámadtok! És veletek együtt mi is föltámadunk!” Fölkeresik a ~t áthagyományozó előénekes, Virág Miska bácsi és az első polgármester, a ~ világi apostola, Tilaj Lajos tűzoltóőrnagy sírját is. Ha a temetőkpnában fölravatalozott halott van, oda is elmennek, és imádkoznak érte. „A temetőköröszttűl vissza a templomkörösztig” Jézus föltámadásáról énekelnek. Visszaérkezve a „templomköröszthöz” meghúzzák a harangokat, közben a Mennynek Királyné Asszonya Mária-antifónát éneklik. Végül elimádkozzák az Úrangyalát, majd Boldog ünnepeket! kívánnak és elbúcsúznak egymástól. Az ünneplés folytatódik a házaknál, ahol a kunszigetiek bőséges reggelire hívják meg vidéki vendégeiket. - Az 1990-es évek végén a kb. 1300 lakosú Kunszigeten mintegy 600-an vettek részt a ~en. J.T.S.

Honismeret 1999:2. sz.