Magyar Katolikus Lexikon > K > krisztustövis


krisztustövis: a bengefélék családjába tartozó tövises növények gyűjtőneve. A hagyomány szerint belőle fonták a →töviskoronát Jézus fejére (Mt 27,29; Mk 15,17; Jn 19,2;. Ter 50,10; Bír, 8,7; 9,14.15; Zsolt 58,10; Iz 7,19.23.24.25; 55,13). - A ~ nem tévesztendő össze az egészen más családba tartozó, nagy, sötétbarna, elágazó tövisű lepényfával (Gleditsia triacanthos), mely mérsékelt övi, nagy, barna, elágazó tövisű, széles, fél méternyi, lapos hüvelyű, jellegzetes homokpusztai fa. Mo-on is él, m-ul szintén ~nek hívjuk, de a Szentföldön ismeretlen. - 1. A szír, palesztin, valódi ~ (gör. zizüphon, lat. Ziziphus spina-christi) Izrael forró síkságain és völgyeiben gyakori, magassága többnyire 4-8 m, de néha a 14 m-t is eléri. Szeptemberre sárgára érő, húsos, gömb alakú csonthéjas termései ehetők ugyan, de nem mondhatók ízletesnek. Levelei 3 erűek, csaknem kopaszak, szélük sűrűn apró csipkés, csúcsuk lekerekített. Két különböző hosszúságú pálhatövise közül a hosszabb mereven kiálló, a rövid visszahajló. Ágtövisei általában nem haladják meg az 1 cm-t, de hosszuk még egy növényen belül is rendkívül változó. Léteznek igen erős, hosszú tövisű változatok is, amelyek a tavaszi időszakban különösen alkalmasak lehettek korona készítésére. Kis, sárgászöld virágai egész nyáron át nyílnak, hogy belőlük kis, húsos bogyók fejlődjenek. Különösen a nagyobb példányok lassanként minden más növényt kipusztítanak maguk körül, így fokozatosan magányossá válnak, v. ligeterdő foltokat alkotnak, mint nálunk az akácfa. Az 500 m feletti főváros környékén azonban ritka, hacsak nem ültetett példányokról van szó. Érdekes, hogy pollenje nem található meg a →torinói halotti lepel pollenjei között, holott ezek közel 70%-át palesztin fajok pollenje adja. -

2. Az európai ~ (gör. akantha, lat. Paliurus spina-Christi) legfeljebb 4-5 m magasra növő, szürkészöld, lombhullató bokor v. kisebb fa, cikcakkosan megtört fiatal, szőrös ágakkal. Levele 2-4 cm hosszú, rövid nyelű, 3 erű, tojásdad-elliptikus, tompa heggyel, ép v. aprón csipkés fűrészes széllel. Tövében egy hosszabb, egyenes és egy rövid, visszagörbülő pálhatövist visel. Apró, zöldessárga virágai laza levélhónalji fürtökben csoportosulnak. Száraz termése 3 cm átmérőjű, korong alakú, szárnyas lependék. - A ~ név szerint nem szerepel a Bibliában, de többen a töviskorona egyik lehetséges anyagának tartják. Azonban a ~ Jézus korában is ritka volt Palesztinában, Júdeában pedig csak behurcolva fordult elő. Rövid tövisei miatt mutatós korona egyébként sem készülhetett belőle. A szakemberek többsége ezért nem is említi. Teljesen azonban nem lehet kizárni, hiszen a bibliai Jeruzsálem és környékének növényzete a nagy erdőségeknek köszönhetően a mainál sokkal változatosabb volt. Jeruzsálemi jelenlétét a torinói halotti lepel felszínén talált pollen vizsgálata is megerősíteni látszik. -

3. A m. népnyelvben több, minden esetben szúrós levelű vagy tövises növény neve. Legszélesebb körben, de különösen a Balaton-melléki lakosság körében és Hódmezővásárhely környékén a Gleditsia triacanthos hivatalossá minősített nevéhez kapcsolódik, de a magyal (Ilex aquifolium) és a krisztustüske (Paliurus spina-Christi) népi neve is. Az Ormánság vidékén a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) gyakori népi neve a ~. →júdásfa S.J.-Ky.Z.

Kereszty 1998:334, 478.