Magyar Katolikus Lexikon > K > krajcár


krajcár (ném. Kreuzer, a Kreuz, 'kereszt' szóból): pénzegység. - II. Meinhardnak a tiroli Meranban 1271-től vert garasnagyságú pénzén lévő kereszt-ábráról kapta nevét. Eredeti pénzlába szerint a 254,7 g súlyú trienti márkából 156 db ~t vertek. Súlya így 1,63 g, finomsága 14 lat 2 gran, azaz 1,44 g színezüstöt tartalmazott. Au-ban III. Frigyes cs. vezette be a ~t, amely akkor 4 bécsi dénárral volt egyenértékű. A 16. sz: terjedt el D-No-ban és Au-ban a több értékből álló ~verés. Mo-on (osztr. mintára) I. Lipót (ur. 1657-1705) vezette be, 1661-től verték 15, 5, 3, 2 és 1 ~ értékben (2 ~ost csak 1673-74: vertek). A 15 ~os 9 latos ezüstből készült és 6,404 g súlyú, a 6 ~os 7 latos ezüstből 3,773 g, a 3 (és 2) ~os 6 latos ezüstből 1,741 g és az 1 ~os 4 latos ezüstből 0,961 g. A 100 dénáros m. Ft 75 ~ral volt azonos értékű, így a →garast fölváltó 3 ~os 4 m. dénárt ért. - A ~ értékek később többször módosultak. III. Károly uralkodásának (1711-40) végén, 1739: megjelent a 30 ~os, ami az 1/4 tallért váltotta föl, mivel 120 ~ volt egyenlő 1 tallérral. Igen elterjedt a 20 ~os, mert 60 ~, vagyis 3 db huszas ért 1 Ft-ot. 1761-től az 1 ~os rézből készült, II. Ferenc (ur. 1792-1806) alatt magasabb ~értékek is. A →konvenciós pénzláb (60 ~ = 1 Ft) 1875: véget ért, az új pénzláb szerint 1 Ft 100 ~ral volt egyenlő. - Mo-on a ~t az 1892-es pénzreform szüntette meg. G.I.

Schrötter 1930. - Huszár 1979.