kovásztalan kenyér, macesz, pászka (héb. mazzoth, gör. azyma): →kovász nélkül készült, ropogósra kisütött, vékony lepényféle. - A bibliai időkben olyankor sütötték, amikor hirtelen volt szükség kenyérre (Ter 18,6; 19,3; vö. Kiv 12,33), valamint aratáskor (Józs 5,11; Rut 2,14). Minden olyan áldozathoz ~ volt előírva (Kiv 23,18; 34,25; Lev 2,4.11; 7,12; 8,2; Szám 6,15), melyhez hozzátartozott a kenyér (Lev 7,13; 23,17: a kovászos kenyér nem áldozat); →kitett kenyerekül is ~ szolgált, és a ~ ünnepének 7 napján is ezt ették (Kiv 12,15-20; 23,15; 34,18; MTörv 16,1-8). Ezt az ünnepet Izr. fiai a kánaániaktól vették át, később tört. magyarázatot fűztek hozzá és összekapcsolták a →húsvéttal. A Kiv 23,15 a ~ ünnepét a 3 nagy ünnep sorában 1. helyen említi; ezen az ünnepen Izr. minden fiának meg kellett jelennie Jahve előtt (vö. 34,23; MTörv 16,16). Mivel a 2 másik ünnep, az aratási és betakarítási ünnep egyértelműen a paraszti életformához kötődik, feltehető, hogy a ~ ünnepe is az aratási ünnep köréhez tartozott. Ezt a 16,9 is tanúsítja. A ~ napját attól számították, hogy „a sarlót a gabonának eresztették”. Aratáskor az új termésből készített ~et és pörkölt gabonát ettek (Rut 2,14; Józs 5,11). Így vsz., hogy a ~ eredetileg az árpa aratásakor az első termés ünnepe volt. Ezért kellett a Lev 23,9-14 szerint „a szombat utáni napon” a ~ ünnepének hetében (azaz egy későbbi magyarázat szerint Niszán hónap 16-án) az első kévét a papnak vinni. - Az a tilalom, hogy kovászos kenyeret nem szabad kultikus célra használni, antik felfogásra vezethető vissza, mely szerint a kelesztés folyamata a lustaságnak felel meg. Így lehet a kovász átvitt értelemben az erkölcsileg kifogásolható hatás kifejezőeszköze (Mt 16,6.12); Pál is figyelmeztette a korintusi ker-eket, hogy „el a régi kovásszal” (az istentelenség bűneivel, szenvedélyekkel), legyenek maguk is kovásztalanok, akik „a tisztaság és az igazság ~ével” ünnepelnek (1Kor 5,7); e helyen Pálnál a húsvéti áldozattal is kapcsolatba kerül a ~: →ostya. **

BL:1041. - Várnagy 1993:386.